Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem

61 ÉVNYITÓ BESZÉDEK. Dr. Osvald István, a m. kir. Kúria elnöke a m. kir. Kúriának 1937. évi január hó 5. napján tartott évnyitó ülésén a következő beszédet mondta : A teljes ülés első tárgvaként számot kell adnunk arról, hogy az elmúlt évben mikép végeztük a kötelességünket és, hogy hazánk igazságügyével kapcsolatban mik voltak a mult esztendő kiemelkedő eseményei. Az elmúlt évben kihirdetett törvények közül első helyen emlitem az 1936. évi III. törvénycikket, amely a kir. itélőbiráknak és a kir. ügyészség tagjainak fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről szó!. Ennek a törvénynek jelentőséget az 1936. évi évmegnyitó teljes ülésünkben részletesen méltattam és így ezúttal arra ki nem terjeszkedem. Közvetlenül nem érint ugyan minket bírákat, de igen nagy jelentőségű a IX. törvénycikk a hatósági orvosi szolgálatról és a közegészségügyi törvények egyéb rendezésének módosításáról, amely hazánk egészségügyi szolgálatának központi, állami igazgatását foglalja magában, és amelynek hatásától várjuk amagyar népünk egészségi állapotának, különösen az anya- és csecsemővédelem fejlesztését. A XXXVI. törvénycikk a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról szól, amelynek nagy jelentősége különösen abban rejlik, hogy azokról gondoskodik, akik a magyar föld müvelését, hasznosítását megfelelő előképzettségük érvényesítésével a közjó érdekében is végzik. Hazánk pénzügyi helyzete sajnos, ezidő szerint még nem engedi meg a mezőgazdasági munkásokra vonatkozó biztosító rendelkezések fejlesztését, bármenynyire is kivánatos az. A gazdatisztekre vonatkozó törvény az igazságszolgáltatást különösen azért érinti, mert a társadalombiztosítási bíráskodás a jelentőségében azzal ismét nyert. Hazánk közgazdasági kelyzete szempontjából rendkívül fontosságú a földbirtok-politikával kapcsolatos XI. törvénycikk, amely a családi hitbizományi kisbirtokról, továbbá a XXVII. törvénycikk, amely a telepítésről és más fölabirtokpolitikai intézkedésekről szól. Mindkét törvény tervezetéről annakidején az igazságügyminiszter úrral észrevételeimet közöltem. Az észrevételek megtételénél a főméltóságú m. kir. Kúria polgári ügyekben eljáró tanácsai, különösen is azok a tanácsok tanulmányozták behatóan a tervezetet, amelyek a hitbizományi ügyekkel és ingatlanokkal kapcsolatos dologi és egyéb vitás kérdések megoldásával foglalkoznak. Ezek a tanulmányok teljes odaadással arra törekedtek, hogy a tervezetek törvénnyé válásuk esetén a kitűzött nehéz feladatok megoldására minél alkalmasabbak legyenek. Az évszázados birtokállapotoknak a jogállam szellemében való megváltoztatása a kérdés döntő jelentőségének teljes tudatát és lelkiismeretes felelősségérzést tételezi fel. A családi hitbizományok kérdése a közéletben, különösen a világháború befejezése óta állandóan szőnyegen forog. A magam és a m. kir. Kúria részéről a kérdést nem politikai szempontból, hanem abból a szempontból néztük, hogy a hitbizományok szerkezetének és a vonatkozó ügyekben követendő eljárásnak megváltoztatása mennyiben szolgálja Magyarország közgazdasági érdekeit. Az előzetesen folytatott földbirtokrendezésnek általában ismert eredménye óvatosságra int abban az irányban, hogy a földbirtokpolitika valamelyik ujabb intézkedése ne növelje a még be sem fejezett előző földbirtokrendezés bonyadalmait és ne veszélyeztesse Magyarország általános közgazdasági érdekeit. Az ország nagybirtokainak földarabolása igen kényes kérdés és csak nagy megfontolás után lehet azt rendezni, mert ettől függ egyrészt közellátásunk, másrészt a kivitelünk sikere. Amennyire én a helyzetet megitélni tudom, az az álláspontom, hogy a kisbirtokok, sőt a középbirtokok sem nyújtanak kellő biztonságot a közellátásra, még kevésbé a külföldre kivitelre. Magyarország pedig, mint agrárország csak úgy képes a rendes gazdasági élethez szükséges és csak