Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem

ÖTLETVÉDELEM. 55 tatni és ez a kérdésnek az a része, amely feltétlenül a legsürgősebb megoldásra vár. Ez a bizonyítási teher ugyanis a védelem elméleti lehetőségét legtöbbször illuzórikussá teszi. A megoldás elképzelhető ügy is, hogy jogalkotás utján felállíttatik egy olyan kataszter, amely nyilván-könyvi jelleggel felsorolja a védelemre bejelentett és az eddigi vonatkozó szakjogok (a szerzői jog, szabadalmi jog, mintavédelmi) körén kivüleső ötleteket azzal a következménnyel, hogy a beiktatás bizonyos igen rövid védelmi időn belül jogi hatásában mindenkire nézve ismertté teszi az ötletet. Ha tehát valaki olyan ötletet használ fel, amely ebben a kataszterben szerepel és a védelmi időn még túl nem vagyunk, ügy nem hivatkozhatik arra, hogy az ötlettalálkozás véletlen eszmetársulás következménye. Elképzelésem szerint ez a kataszter nem lenne olyan jogalapító tényező, mint mondjuk a szabadalmi, vagy mintavédelmi bejelentés, csak bizonyítási könnyebbségeket jelentene és vélelmet állapítana meg. Elsősorban is a prioritást bizonyítaná és rögzítené meg: a bejelentés ténye a bejelentő személyével kapcsolatosan ezt a kérdést megnyugtató módon tisztázná. A védelmi idő határain belül ezenfelül a bejelentő javára az a törvényes vélelem (praesumptio juris et de jure) érvényesülne, hogy mindenki, aki a gondolatot, ötletet felhasználja ebből a nyilvánkönyvből merítette azt. A vélelemmel szemben csupán azt lehetne bizonyítani, hogy más már régebben a beiktatást megelőzően rájött a felhasznált ötletre. A védelmi idő lejártával a bizonyítási könnyítések elesnek, a bizonyítási teher tehát a mai állapotnak megfelelően állana fenn. XIV. Az, amit az „eszmei termék" fogalmával és alsó határával kapcsolatosan az előzőkben mondottam, természetesen a kérdésnek mai jogrendszerünkön keresztül való rendezése mellett is változatlanul megáll. Arra tekintettel, hogy a megoldás lényegében kártérítési causaként fogja fel a tényállást, a bíróságnak úgyis azt kell vizsgálnia, hogy felmerült-e kár. így az előbbi előkérdés ennek a ténykérdésnek a keretén belül önmagától megoldódik: ha kár felmerült, — legyen bár ez a legkisebb is — a védelem már teljességében indokolt. A közérdek és a forgalmi élet biztonsága megkívánja azt is, hogy az ötletekhez fűződő minden jog érvényesülése szoros időhatárra korlátozódjék. A birói gyakorlatra várna az a feladat, hogy ezt a kérdést a szerzői és szabadalmi jog analógiájára rendezze — azzal természetesem így itt az időhatár nyilván még rövidebb lesz. Egyébként nyilván az összegszerűségre is kihatással lesz az időmúlás, hiszen az ötlet értéke és újdonsága között legtöbbször összefüggés vaa.