Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem

56 DR. VISONTAI GYÖRGY XV. Mindazzal szemben amit elmondtam felmerülhet az az alapvető kétség: szükség van-e általában ötletvédelemre. Ennek a kérdésnek positiv megoldása nem fog-e mind gazdasági, mind jogi szempontból hátrányos helyzetet teremteni? A kérdésnek gazdasági vonatkozásait érinteni nem kivánom, de ügy érzem, hogy — amint ezt az előbb egyszer már megállapítottam — mai magántulajdonon és magángazdálkodáson felépült jogi rendszerünknek feltétlenül hiánya, ha az emberi szellemnek bármely terméke is védelem nélkül marad és nem adatik az alkotónak minden emberi szellemi termékhez fűződő jog. Különösen visszás ez, ha figyelembe vesszük, hogy ezek az eszmék, ezek az ötletek hatásaikban legtöbbször gazdasági értéket is jelentenek. Azt az igazságszolgáltatási ellenvetést, hogy egy ilyen jogi kategóriának a bevezetése az alaptalan pereknek légióját eredményezné — nem tudom magamévá tenni. A tényállás megállapítása lehet könnyebb, vagy nehezebb, ez azonban magának a jognak az erejét nem csökkentheti és nem lehet a védelmet már eleve megtagadni azzal az indokolással, hogy a védelem alapjául szolgáló tényállást úgysem lehet majd bizonyítani.*) JEGYZET A K. T. 189. §"ÁHOZ ÍRT JEGYZETHEZ. Irta: DR. VISONTAI GYÖRGY, ügyvéd. A Jogállam mult évi 8—9. számában dr. Pethő Tibor törvényszéki bíró úr tollából érdekes kommentár jelent meg a K. T. 189. §-hoz. Az idézett törvényszakaszhoz fűzött jegyzetek legérdekesebbje az, amely a részvénytársasági igazgatósági tagok jogellenes cselekményei folytán károsult harmadik személyek jogának érvényesítését tárgyalja, s e tekintetben két lehetőséget különböztet meg: a) amidőn a részvénytársaságnak a konkrét károkozás tényéből kára nem merült fel, csupán harmadik személyek károsodtak. b) Amidőn a r. t. is meghatározott összegű kárt szenvedett, harmadik személyek pedig e károkozás folytán szenvedtek károkat. Pethő bíró úr okfejtései szerint amíg az első esetben az okozott kár mennyisége nyíltnak mondható, amennyiben az összes kár mennyisége a károsultak felszámítása alapján állapítható meg, a második esetben, amidőn a részvénytársaságot érte kár és ebből kifolyólag mondjuk a részvényeseket, indokolt a kárösszegnek a r. t. pénztárába való befizetése még akkor is, ha részvényesek lépnek fel saját külön kárkövetelésükkel, — s csupán a r. t. pénztárán illetve mérlegén keresztül juthatnának a károsult részvényesek tényleges káruk megtérítéséhez aszerint, *) E cikket szerzője a Magyar Jogászegylet Civiljogi Szemináriumában adta elö 1937. évi január hóban. Az előadást vita követte. A vitában résztvevők közül többen az előadó felfogásával ellenkező nézeten voltak, különösen a gyakorlati megoldások tekintetében is.