Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - A brit birodalmi sajtószindikátus és az egyéni jóhirnév védelme

A BRIT BIRODALMI SAJTÓSZ1NDIKÁTUS. 43 eset, amikor a pernyertes félnek nem ítélik meg a teljes perköltséget Ennek az ellenkezőjét kívánja a tervezet „korlátozása'' bevezetni a libelperek leggyakrabbi eseteire és ezáltal a II, Jakab idejétől 1888-ig fennállott állapotokat visszaállítani. Igaz ugyan, hogy a tervezet készítője az (a) csoportra vonatkozólag hivatkozhatik a Slander of Women's Act 1891. törvényre, amely látszat szerint e reactionárius intézkedést szintén újból felvette. E törvény 1. §-ának 2-ik bekezdése így rendelkezik : „... azonban nem állapítható meg nagyobb költség, mint kártérítés, hacsak a bíró nem találja, hogy felperesnek elfogadható oka volt a kereset megindítására." A bíró ezen intézkedése ellen jogorvoslatnak helye nincs. Összehasonlítva a törvény idézett szavait a fent (28. j.) idézett XVI. Order azon intézkedésével, amely szerint költségmegvonáshoz helytálló indokolás szükséges, az következik, hogy a bíró bármikor eltérhet a slanderperek ezen nemére vonatkozó általános szabályoktól és nominal damage megítélése esetén is teljes perköltséget ítélhet meg a felperesnek, ha ennek alapját látja. Ily perekben, azon félszeg magán- és vagyonjogi helyzetnél fogva, melyben a nők Angliában még ma is részesülnek, a jury az „erkölcsi károsodásnak pénzre való átértékelése alkalmával" alig állapithat meg 40 sh-t meghaladó kártérítést, a jelképes kártérítés maximumát. Ily esetben pedig a bíró nem fogja felperest a megítélt kártérítésnél lényegesen magasabb költségek viselésével sújtani ott, ahol nem lát a felperes részéről rosszhiszeműséget, zsaroló vagy hasonló szándékot. Világos tehát, hogy a törvény ezen intézkedésének célja nem reactionárius; hanem, — a bírónak adott teljes cselekvési szabadsága mellett —, csak rosszhiszemű pereket kiván megelőzni. Erre pedig szükség volt a „breach of promise", azaz a házassági igéreí megszegése és az „indecent assault" azaz a női becsület megtámadása miatt megindított számtalan kártérítési per körül lett tapasztalatok alapján. Arthur Curti „Englands Privát- und Handelsrecht" című könyve'29) 35-ik lapján a következőket írja: „Breach of promise miatt megindított perek Angliában nagyon gyakoriak. Elégtétel és kártérítés fejében gyakran igen nagy összegekre indulnak meg ezek a perek. Nagy kártérítési összegek megítélésének lehetősége és az a körülmény, hogy az ily fajta pereket nemcsak nyilvánosan tárgyalják, hanem a napilapokban is közlik, a zsaroló kísérleteknek tág teret nyitnak." Aki pedig ismeri az angol társadalomnak háború előtti álszemérmeskedő, sok tekintetben túlzott felfogásait a nemi élet megnyilvánulásai terén, amelyről a mai angol irodalom a legmaróbb gúny szavaival emlékszik meg, érteni fogja, hogy a Curti által megemlített veszedelem az indecent assault címén induló kártérítési perekben még fokozottabb mértékben állott fenn.