Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

IRODALOM. 407 de mégsem szószerinti, az olasz szellem eredetiséit visszatükröző, de mégis kifogástalanul magyaros fordításban közre adták. DL A fordításhoz dr. Angyal Pál lelkes beköszöntöt, Battaglini Giulio bolognai professor pedig előszót írt, mely utal arra, hogy ez a fordítás „egyik legbecsesebb bizonysága a nemes magyar nemzet őszinte és kipróbált barátságának." Az előszót követi dr. Rácz György „bevezetése az olasz faseista büntetőjogba." Ez a 25 oldalnyi bevezetés szemléltető képét nyújtja az olasz büntetőjogi iskolák fejlődésének, ismerteti a Lombroso nevéhez fűződő anthropologiai, a Ferri nevét felidéző criminalsociologiai es a ZanardeUi által 1889-ben kodifikált positivista büntetőjogi irányt, melyet aztán alapelvében döntött le a Rocco professor vezetése alatt már a fasismus szellemében készült űj büntetőkódex, mely 1931. július elseje óta van hatályban s melynek „a bűntetőjog tradicionális jogelveinek bázisára sikerült felépítenie a modern kriminológiai kutatás leszűrt eredményeit." Már e bevezetésből megnyugodva értesül a magyar jogász, hogy a Codice Penale a nullum crimen sine lege elvet nemcsak fenntartja, de igen szigorú formában juttatja kifejezésre és hogy ugyancsak fenntartja a per analógiám büncselekmény-constituálás tilalmát, viszont azonban a bírói szabad mérlegelés körét meglehetősen szűkíti, — végeredményben azonban az arany középúton halad. („La veritá é nel mezzo" mondja a miniszteri jelentés.) Hogy ez a Kódex mennyire nem az individuálisticus filozófián nyugvó büntetőjogi szemlélet alapján áll, legszembeötlőbben illusztrálja az a tény, hogy a 494 artikulusból álló különös részben mindössze csak 75 artikulus foglalkozik az egyéni javak ellen irányuló deliktumokkal. viszont a 334 a közösség elleni bűntettekkel. (85 a kihágásokkal.) III. Ennek a néhány sornak nem célja, de nem is lehet feladata magát a kódexet ismertetni, még sem tudok ellenállni annak, hogy néhány intézkedését (főleg az általános részből), mely annak nagy élvezettel járt elolvasása folyamán figyelmemet megragadta, röviden ki ne emeljem: A bűncselekményeknek csak két csoportját ismeri: a bűntetteket es a kihágásokat A bűntettekre csak két szabadságvesztésnem van megállapítva : életfogytiglani szabadságvesztés (ergastolo) és 15 naptól 24 évig terjedő börtön (reclusione). A 43. § igen szabatosan állapítja meg a bűncselekmény lélektani elemeit (szándék, célzat) az 51. § kodifikálja azt a magától értetődő, de azért nálunk is több esetben vitássá vált elvet, mely szerint valamely jog gyakorlása, jogszabályból, vagy a közhatóság törvényes rendelkezéséből eredő kötelesség teljesítése a büntethetőséget kizárja; az 57. §-ból látjuk, hogy időszaki sajtótermékek útján elkövetett búncselekményért a szerzőn kivül, az ő felelősségétől függetlenül (tehát nem fokozatosan) az igazgató, vagy felelős szerkesztő is felelősséggel tartozik. A bírói mérlegelésnek már említett szűk térre szorítása tűnik ki a 61—78. §-okból, amelyek nemcsak 11 pontban megállapítják az általános súlyosító körülményeket s 6 pontban az általános enyhítő körülményeket (az ittasság hiányzik ezekből), hanem pontosan előírják azt