Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

FELSŐBÍRÓSÁG! SZÉKFOGLALÓK. 401 sietnek ezt az irányzatot felkarolni és ezt az emberiesség és a civilizáció diadalaként magasztalják. Nyilvánvaló, hogy a mi országunknak nem ilyen mindent megértő^ és mindent megbocsátó, hanem újból és njból hangoztatom ezt - a legfőbb közösség: az állam és a nemzet érdekeit és ami ezzel együttjár: a derék, a jóhiszemű, a dolgos, a hazafias, a törvénytisztelő emberek jogos érdekeit következetesen és keményen védő, illetve érvényre juttató bíráskodásra van szüksége. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a bíróság felelős azért a hatásért, amelyet intézkedése kelt és felelős azért az eredményért, amelyet határozatai előidéznek. Nemcsak a felek jogviszonyainak rendezéséből nap-nap mellett összetevődő és kialakuló, majd általánossá váló véleményekre gondolok itt, hanem inkább az egyének és a köz szempontjából egyaránt fontos arra a hatásra, melyet a bírói intézkedések egyrészt a társadalomellenes és államellenes emberek sokaságára, egyes ilyen társadalmi osztályokra és azok további magatartására, másrészt a társadalomhoz és az államhoz hü rétegekre gyakorolnak: -- vajon amazokat Sarokbaszorí'ják és elcsöndesítik-e, ezekben pedig a biztonság érzetét gerjesztik-e és beléjük erőt öntenek-e. Mindig többet ér a jogaikban megsértett és a bíróság Útján elégtételhez jutott emberek csendes elismerése és bizalma, mint a jogsértők, a bűnösök és a velük együttérzők hangos ujjongása. De fölöttébb fontos a kifelé keltett hatásnak és a kifelé okozott eredményeknek a bíróságra való vissza vetődése is. Ennek egyik legszebb és legörvcndetesebb példája az a mély benyomás volt, melyet a bíróságoknak - úgy a polgári, mint a büntető bíróságoknak a háborús, a forradalmi és az ezt követő válságos időkben tannsított magatartása a közönség körében keltett. Ahhoz azonban, hogy ez a kedvező benyomás, illetve közvélemény állandósuljon, szükség van arra, hogy a bíróság szabadon fejthesse ki a maga hivatásszerű működését. Nemcsak a bíróság éltető levegőjéről a birói függetlenségről van itt szó, melyet nálunk senki sem akar, vagy legalább is nem mer érinteni, mert hiszen az féltve őrzött kincse mindenkinek. Gyakorlatilag sokkal inkább a bírói ítélkezés szabadságának a kérdése lép itt előtérbe, amely nélkül a bíróság nem intézheti el közmegnyngvásra az elébe vitt ügyeket. Különösen a büntető bíró kezének a formális, perrendi szabályok okozta megkötöttségétől való szabaddátételérc gondolok itt, — arra a bíróéra, akit gyakran illetnek meg nem érdemelt szemrehányásokkal az ügyek minden irányban való elintézésének elmaradásáért, holott ebben nem ő, hanem az a jogrendszer a hibás, amely alaki okból - különösen a felsőbíróságoknál - útját állja az anyagi igazság teljes és az eset minden vonatkozásában való érvényesülésének. Ézért hangoztattam eddig is és fogom hangoztatni ezután is, hogy perrendi akadályok nem állhatnak útjába az anyagi igazság keresésének és érvényesülésének, fegkevésbbé ott, ahol a bíróság hivatalból tartozik azt kutatni és felderíteni. Fz természetszerűleg legtávolabbról sem jelenti a helyes és szükséges perrendi szabályok értékének a legkicsinylését, mert készséggel elismerem bizonyos perrendi szabályoknak még az alkotmánybiztosíték fontosságára is terjedő jelentőségét. A mi hivatásunk az anyagi igazság keresése és érvényesüléshez juttatása, amit mindenkor át kell hatnia annak a tudatnak és annak a törekvésnek, hogy ezzel a hivatásszerű munkánkkal szolgáljuk és előbbre vigyük a mi hazánk régi nagysága, hatalma és ereje visszaállításának valamennyiünk előtt szent és mindenek felett álló célját. Erős a meggyőződésem, hogy ezektől az eszméktől és érzésektől vezettetve ezen az úton kell haladnunk, mert igy tudjuk kiérdemelni polgártársaink bizalmai es megbecsülését és így tud megnyugvást kelteni a mi munkánk Abban, aki bennünket erre a helyre állított. JogSIlnm XXXVI. évi 9—10. füzet. 26