Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

400 FELSŐBÍRÓSÁG] SZÉKFOGLALÓK ^ Amint tehát a hívő ember vallási életén át kell vonulnia Isten szeretetének, épúgy szüksége van a legmagasabb világi közösség : az állam szolgálatára rendelt embernek - tehát a bírónak is — olyan erőre, amely állandó irányt szab munkájának és amely állandóan készteti és lelkesíti, hogy ebben az irányban haladjon. Ez az erő annak a biztos tudatában ál!, hogy a bíró munkája az állami és nemzeti élet egyik legfontosabb funkciója, - amivel együttjár az a szilárd meggyőződés, hogy a hivatás magaslatán álló bírói munkásság nélkül nincs meg a zavartalan rendje és nyugalma sem az állam, sem a társadalom életének, sem semmiféle jó indulatú, jó irányú emberi vállalkozásnak. A bírói hivatás magasrendűségének ez a tudata és teljes átérzése tudja csak felemelni a bírót arra a magaslatra, ahol már felette áll az emberi érdekek ezerféle összeütközésének, az egyes emberek viaskodásának épúgy, mint a nagy emberi tönörülések, egyesülések, szervezetek és pártok harcainak. — Csak ezen a magaslaton állva lehet meglátni és felismerni azt a legfőbb állami és nemzeti érdeket, amelyet a bíró munkájának is szolgálnia kell. Nyilvánvaló, hogy normális békés időkben az igazságszolgáltatásnak a mnga mindennapi, közönséges medrében történő lefolyásában ezek a szempontok kevésbbé lépnek előtérbe. Ha azonban komoly támadások érik az állam és a társadalom rendjét vagy ha annak törvényes vagy megszokott struktúrája inogni kezd, — akkor már határozottan és kifejezetten jelentkezik és oltalmat követel az állam és a társadalom mindent felülmúló érdeke, melyet a bírónak megéreznie, felismernie és törvényre juttatnia kell. Ennek a feladatnak a magyar bíróság — úgy a polgári, mint a büntető bíróság — a legutóbbi ilyen szomorú alkalommal is közmegnyugvást és általános elismerést keltő módon tett eleget. A forradalmi megmozdulások elnyomása és megtorlása után, a gazdasági válságok és megrázkódtatások idején, a polgári bíróságok megtalálták az egyéni méltányosságnak és az állami és nemzeti érdekeknek megfelelő utat és megoldásokat és így orvosolták a normális időkre szabott jogszabályok természetszerű hiányosságát, amivel tulajdonkép a törvényhozás feladatköret is betöltötték. Ezek a most vázolt érzések és gondolatok vezéreltek eddig és fognak vezetni ezután is. Ezekből az ideálokból nem ábrándultam ki soha. Nem ábrándultam ki akkor sem, amikor Magyarországon megszűnt a jog uralma, megszűnt a bíróságok működése és ezzel megszűnt az állam élete is. Tűrhetetlenül hittem, hogy a nemzet életereje legyőzi a káotikus állapotokat és úrrá lesz rajtuk. Es hogy ez egyáltalán bekövetkezhetett és valóban be is következett, annak az alapja abban a sorsdöntő eseményben volt, hogy a nemzet az ő életfenntartó ösztönével azt választotta és tette meg, fejéül, aki az anarchia helyébe visszaállította a jog uralmát és ezzel a megmaradt országból újra államot alkotott. A magyarság fölemelkedésének máskor is ez volt az útja. Alig egy fél évszázaddal előbb a régi magyar táblabírák prototypusa: Deák Eerenc döntötte meg az idegen önkényuralmat a jog és az igazság fegyvereivel. A török hódoltság alatt pedig Werbőczy István Hármaskönyve tartotta fenn és hozta át — részben mimimáig - a magyarság életének megszokott jogi rendjét, soha el nem vitatható, felbecsülhetetlen szolgálatot téve ezzel nemzetének, a nemzeti eg, üvé tartozás és együtt maradás eszméjének. Az a küzdelem és az a harc, melyet a sors a mi nemzedékünkre mért, korántsem ért még véget. Ennek a küzdelemnek vagyunk mi is a részesei, mint az állam bírói hatalmának a letéteményesei. Nekünk tehát élő, eleven és erejében el nem lankadó, igazságszolgáltatásra van szükségünk. Ennek pedig szükségszerű kísérője a bírói fellépés és elhatározás — céltudatos erélyessége is - ahol az a helyénvaló és célravezető - annak kellő szigorúsága. Az igazságszolgáltatás — különösen a büntető igazságszolgáltatás — tevékeny és erélyes voltának ellanyhulása mindig az állami hatalom gyengülésének volt és marad is a jele. Ezt leghamarabb az állam ellenségei veszik észre, akik