Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

FELSŐBÍRÓSÁGI SZÉKFOGLALÓK. 399 leílen szigort a valódi közveszélyes bűntettesekkel, az állami és a társadalmi rend felforgatóival és a megrögzött bűntettesekkel szemben, — viszont az emberies s ha szükséges és helyénvaló, a kegyelmes elbánást az erkölcsileg még nem romlott, tehát még jó útra terelhető megtévedt bűntelkövetőkkel szemben. Engedje meg Nagyméltóságod, hogy ehhez a nagy nemzetépítő munkájához mi is, a koronaügyészség tagjai, mint ennek a munkának szerény napszámosai, felajánlhassuk készséges szolgálatunkat. Kérjük Nagyméltóságodat, kegyeskedjék megtartani bennünket eddigelé hálásan élvezett jóindulatában. A Mindenható megsegítő kegyelme kisérje Nagyméltóságodat elnöki működésében, hogy nagy és nemes törekvéseit mindvégig a legteljesebb siker koronázza ! DR. TÖREKY GÉZÁNAK, a m. kir. Kúria elnökének beköszöntő beszéde. Amikor a Kormányzó Úr Ő Főméltóságának alattvalói hódolattal és hálával fogadolt legfelsőbb elhatározása és most elhangzott esküm alapján a m. kir. Kúria elnöki székét elfoglalom, mélységes meghatottsággal köszönöm a m. kir. Kúriának és testvérhatóságának: a koronaügyészségnek illusztris szónokaik útján kifejezett, nagyon megtisztelő, szíves üdvözlését. A m. kir. Kúria elnöki széke olyan magas, az elfoglalójára háruló kötelességek olyan nagyok és olyan sokoldalúak, hogy természetszerűleg aggódó lélekkel tekintek a reám váró feladatok sokasága és azok súlyossága elé Es ha az elébem tornyosuló nehézségeknek, valamint saját erőim fogyatékosságának a tudatában mégis vállalni merészkedem a reám bízott nagy feladat elvégzését, — ennek oka abbéli reménységemben és bizakodásomban van, hogy a m. kir. Kúria részéről megfogom kapni azt a felbecsülhetetlen értékű támogatást, amely most kezdődő működésem sikerének nélkülözhetetlen feltétele. Hogy ezt a fölöttébb nagybecsű támogatást én is meg fogom nyerni, ezt azért is merem remélni, mert a m. kir. Kúria előtt tisztán áll az a tény, hogy ime az ő elnöki székébe a Kúriának egy volt bírája emelkedett, aki legjobb igyekezetével mindig azon volt, hogy kivegye részét az igazságszolgáltatás munkájából, különösen pedig a m. kir. Kúria nagyterhű feladataiból. .Márpedig énmagam úgy érzem — és azt hiszem, hogy igen tisztelt bírótársaim együtt éreznek velem abban — hogy aki az állam bírói hatalma gyakorlásában hosszú időn át résztvett, arra ennek a magas hivatásnak a gyakorlása szükségkép olyan méiy és olyan maradandó hatással volt, hogy bárhová állítsa a sors, belsejében mindig megmarad elsősorban bírónak, aki belső lelki berendezésénél fogva igazán szerencsésnek és boldognak akkor érzi magát, ha akár a bíráskodásban való közvetlen részvétele útján, akár közvetve más úton előmozdíthatja az igazságszolgáltatás munkáját. Aki előtt a bíró munkája, maga a bíráskodás ilyen magas, illetve legmagasabb piedesdálon áll, annak nincs kétsége afelől, hogy az igazságügyi adminisztrációnak is mindenkor a bíráskodás szolgálatában kell állnia. Az a meggyőződésem, hogy az egész igazságügyi apparátusnak — és így az igazságügyi igazgatásnak is - abban van a létjogosultsága és végső célja, hogy előmozdítía és biztosítsa bölcs, igazságos és megnyugtató bírói ítéletek megszületését. Ilyen értelemben fogom föl adminisztratív hatáskörömet, illetve annak gyakorlását. Hiszem, hogy egyek vagyunk ebben a felfogásban és egyek vagyunk a hivatásunk lényegét illető felfogásunkban is. Mert kell lenni egy mindent átható közös gondolatnak, amely ugyanegy irányban viszi előre és a legmagasabb érdekű döntő kérdésekben egységbe kovácsolja a bírákat és a bíróságoKat és ezzel megadja nekik azt a közös karakter indelebilet, amely jellemzi a bíróság fellépését, döntésének pedig tekintélyt ad és tiszteletet parancsol. Mikor a farizeusok Jézust megkísértették, megkérdezték Tőle, mi a legfőbb jó, a válasz az volt: Istent szeretni. Arra a további kérdésre, miért az a legfőbb jó, azt a választ kapták: azért mert aki Istent mindenek felett szereti, az teljesíti Istennek minden parancsolatát.