Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - A kifejezés szabatossága elleni vétkezésről

AZ ORVOSI MÜHIBAPEREK. 29 Előfordulhat pl., hogy az alperes osztályos orvos abban az intézetben, amelyben a főorvos, az igazgató az igazságügyi Orvosi Tanácsnak tagja, a perelt alperes felettese és mint ilyen az alperesre háruló felelősség egy részének viselője is lehet. Előfordulhat az az eset is, hogy a per valamilyen közület ellen folyik, (város, kincstár, stb.) s tény az is, hogy az Igazságügyi Orvosi Tanács tagjainak egy része épen ezeknél a közületeknél áll alkalmazásban. Ilyen esetben érthető a feleknek az a törekvése, hogy az előbb említett felettes, illetve szolgálati viszonyban álló, a véleményadásban közre ne működjék. Nincs rá azonban törvényes lehetőség, hogy ez a kirekesztés megtörténjék s így a bíróságnak nem állhat módjában más, mint az ilyen értelmű kérelem visszautasítása. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a kártérítési per keretét. Ebben a bíróságnak feladata annak megállapítása: van-e kár, s azt az alperes okozta-e. Ha úgy találja, hogy az alperes volt okozója a felmerült kárnak, őt megfelelően marasztalja. De nem feladata a bíróságnak a károkozás. Az orvos számára a jó hírnév: érték, vagyon, megélhetés. Ezt indokolatlanul csorbítani nem szabad. A törvény még a tanút is védi s zárt tárgyalást ír elő akkor, ha a nyilvánosság a tanú jogilag védelemre érdemesített érdekeit sérteni látszik. Ezt a szempontot itt sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha a bíróság azt látná, hogy az orvos hibát követett el s ez a hiba nemcsak hogy anyagi kárt idézett elő, hanem a felperes egészségének háboritásával, testi épségének megsértésével járt, azaz, ha büntetendő cselekmény fennforgását észlelné, úgyis kötelességszerűen tenne lépéseket az észlelt bűncselekmény megtorlása céljából, — ha azonban ilyen jelenségeket nem észlel, az alperes orvos jogilag védendő érdeke rendszerint csak úgy marad ép, ha a tárgyalásról a bíróság a nyilvánosságot kirekeszti. A KIFEJEZÉS SZABATOSSÁGA ELLENI VÉTKEZÉSRŐL. Irta: DR. KARTAL IGNÁC. „Kezdetben vala az ige". Ez a vallási mondás vérrokonságban van azzal a filozófiai elmélettel, hogy a gondolat és annak kifejezése nem két, hanem csak egy cselekedet, — nem két, hanem csak egy lelki folyamat. Ezt M. P. Fahreguette, a nagyrangú francia bíró és nagyhírű francia jogi író La Logique Judiciaire et L'art de Juger című művének 15. oldalán — Piatora utalva — így fejezi ki: „La pensée est une parole, que l'áme se murmure á elle mérne". („A gondolat olyan beszéd, amelyet a lélek suttog magamagához.") * *