Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - A kifejezés szabatossága elleni vétkezésről

30 DR. KARTAL IGNÁC Újságcikkek címei: „Véres verekedés Csongrádhőfalván két halottal1,\ „Áprilisban díszhangversenyt rendeznek a cigányok, akiket Zsigmond király telepített hazánkba.'A fölényeskedő újságolvasó ezen cikkcímek láttára ezt mondja: Halottakkal hogyan lehet verekedni! ? ötszáz év előtt idetelepített cigányok hogyan fognak most áprilisban hangversenyt rendezni! ? A fölényeskedő újságolvasónak nincs igaza. A cikkcímekből mindenki kiolvassa, hogy a verekedésbe ketten belehaltak, meg hogy nem csupán az áprilisi hangversenyről akar a cikkíró írni, hanem a cigányok betelepítéséről is. Következik mindebből, hogy a grammatika és a syntaxis elleni vétkezés még nem eo ipso a kifejezés szabatossága elleni vétkezés is. * * * Ez azonban még csak negatívum. Csak azt érzékelteti, hogy mi az, ami nem vétkezés a kifejezés szabatossága ellen. Nehéz dolog pozitív irányban megszerkeszteni a definícióját annak, hogy mi a pozitív vétkezés a kifejezés szabatossága ellen. Nem is kísérlem meg a definíciót. Mert omnis definitio periculosa, — sőt némelyek szerint — perniciosa! — Gondoljunk inkább deprimáló közellenségeinkre : a keresetlevélre, amelyből, bár csupa épkézláb mondatból áll, nem érthető meg, hogy tulajdonképen mit akar a felperes és miért akarja, meg az elökészítőiratra, amelyből nem olvasható ki, miért elutasításra ok az, amit alperes ír, — meg az ítéletre, amelynek indokolását sehogysem tudjuk indokolásnak érezni. — Ezen keretpéldák mellett hadd álljon itt a következő konkretizált példa: Az elsöbíróság a kezes elleni keresetet elutasította, mert nem találta bizonyítottnak azt az ügydöntő kereseti állítást, hogy az alperes élőszóval elvállalta a kezességet. A felebbezési bíróság változatlan bizonyítási anyag mellett marasztalt, a bizonyítékok újbóli felsorakoztatása után ekképen írva: „Mindezekből úgy látszik, hogy alperes a szavatosságot elvállalta." Felülvizsgálatnak nem volt helye. A perújítás szándékával foglalkozó marasztalt alperest a következő problémák marcangolták: A perújítás csak úgy lehet eredményes, ha a megtámadott Ítéletnek rámnézve döntően hátrányos ténymegállapításait megcáfolom. Már most mit állapított meg terhemre a felebbezési bíróság? Azt-e hogy a kezességet elvállaltam, avagy azt-e, hogy úgy látszik hogy elvállaltam ? Az előbbit meg tudnám cáfolni, de az utóbbit megcáfolni fogalmilag lehetetlen, mert mivel lehetne megcáfolni azt, hogy valakinek valami „úgy látszik11 ? Legjobb lesz tehát, -— gondolta magában a töprengő alperes, — ha megkérem a törvényszéket arra, hogy az ítéletet a Pp. 408. §-a alapján homályosság címén az én hátrányomra igazítsa ki akként, hogy az „úgy látszik" helyébe írja azt, hogy „a felebbezési bíróság tényként megállapítja." így aztán tényként meg lesz állapítva, hogy én a kezességet elválaltam és pontosan fogom tudni, hogy mi ellen kell hadakoznom.