Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

PSYCHOANALYSIS ÉS BÜNTETŐJOG. 389 a felnőtten, a szülőn, a tanférfiún stb. való bosszúállás vágyából fakadt. A felnőtt izgalma, kétségbeesése, önuralmától megfosztása a gyermeknek — legalább is az adott pillanatban — megéri a büntetéssel járó, esetleg már megszokásból is minimummá vált testi, sőt esetleg ezt követően lelki szenvedést és komoly károsodást is. Hogy akár valódi, akár elképzelt büntettek a lelkiismeretben, akár — ha úgy tetszik — a felettes énben nyugtalanságot keltenek, melyet igazán csak a bűnhődés valamely formája tudhat csillapítani, azt könnyen megértjük. De éppen ezekben az esetekben is a bűn előtte jár a bűnhödési vágynak. d) Hogy a szublimálás létezik s hogy e magasztosító folyamatnak nevelési, hibamegelőzési jelentősége nagy, de hogy a magasabb szellemi, logikai, aesthetikai, ethikai, kozmikus és vallásos ösztönök nem a szub limálódott sexualitásból fakadnak s túlnyomóan nem is abból táplálkoznak, azt már az Emberi Elmé-ben kifejtettem és igazoltam (II. 115—119.). 5. A bűnözések túlyomó tömege, talán valamennyije szoros összefüggésben áll az ösztönökkel. Ezek, nevezetesen a két legalapvetőbb és minden emberi szervezetben meglévő önfenntartás és fajfenntartás ösztöne, az öröklött alkat, a kor, betegségek, a környezet, a körülmények által is módosított formában és mértékben bizonyos, hogy mindig jelen vannak és érvényesülésre törnek. Ebből azonban nem az folyik hogy maga az ösztönök elfojtása adná a bűntettet. Viszont bizonyos, hogy ez ösztönöknek a felettes én-nel vívott harcaiban az akarat, vagyis az egyén testi-szellemi alkatának összpontosítható véges energiája az egyén múltjában és jelenében rejlő igen különböző belső és külső okoknál fogva felette gyakran elégtelen lévén az egyén ethikai intencióinak érvényesítésére, az erkölcsi hiba, vétség, bűn ilyképen kényszerűen bekövetkezik. Amenyit én láttam, ebben elég gyakran van része a freudi tanokkal ugyan kapcsolatba hozható elfojtott indulatok summációjának, torlódásának, esetleg az indulatátvitelnek is, ez azonban semmiképen nem azt jelenti, hogy a bűntett forrása az Oedipus-komplexus, vagy a büntetés utáni elfojtott vágyak, a halálösztön, vagy egyéb hasonlók. II. Mi teljesíthető a psychoanalytikusuknak a büntetőjoggal kapcsolatos kívánalmaiból ? Ezek után rátérve a psychoanalytikusoknak a bűnözés és büntetőjog terén támasztott kívánalmaira, a következőket kell, kapcsolatosan n megelőzőkben mondottakkal, megállapítanom: 1. Dukes Géza tagtárs úr „A kriminálpsyehoanalysis útja" című mélyreható tanulmányában első követelményét a következőképpen állítja fel: „A psychoanalytikai megértésnek első feltétele, hogy az analytikus saját maga is alávetette magát a lélekelemzésnek. .. Vájjon nem támasztandó-e ez a követelmény az emberi sorsok, sokszor élethalál felett döntő büntető bíróval szemben is ?" (Lélekelemz. tanulm.-ok, 1934, 282—283 1.) Hajszálnyira ugyanezen követelményt állítja fel dr. Szűcs Gyula analytikus tagtársunk az összes pedagógusokra. „Az analyzálatlan