Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

390 DK. RANSCHBURG PÁL pedagógus . . . nem tud a gyermeknek segítségére lenni, csak elítélni, vagy büntetni tudja azt." (A lélekelemzés népszerű ismertetése, 1932.) Hogy ugyanezt a követelményt szabjuk-e minden psychológusra, minden idegszakorvosra, de minden orvosra is, azt nem tudom, de bizonyos, hogy ugyanezen logikával, vagyis a praemissák helyességének elismerésével, ugyanezt kellene követelni minden szülőtől, sőt minden házasulandó pártól, stb.-től is. Ha pedig ez helyesnek ismertetnék el, akkor az analyzist, ország -világ megmentésére sürgős programmá is kellene tenni s akkor állam és az egész lakosság évekre el volna látva teendővel. Csak előbb néhány ezer, vagy tízezer analitikust kellene kiképezni stb., stb. 2. De Dukcs további feladatnak a bűnmegelőzés érdekében elsősorban a megtévedt fiatalkorúak részére bűnügyi klinika létesítését ajánlja, persze lélekelemzési kriminál'therápiával. További „legközelebbi feladat"-ként szükségesnek tartja továbbá tanulmányában az 1S85. 1. Nemzetközi Bűnügyi Kongr. azon határozatának végrehajtását, mely a büntető jogszolgáltatás majdani tényezőnek tanulmányait a börtönök rendszeres látogatásával és a bűntettesek megismerésével tartotta összekapcsolandónak, ami most már — írja 1934-ben — oly kiegészítéssel volna végrehajtandó, hogy e célra az illető analytikai kiképzése is elengedhetetlen követelmény. Áll ez elsősorban a bírákra." 3. Az Angyal Pál professzor úr előadásához fűződő vitában írásbeli indítványt adott be Dukes dr., melyben azt kívánja, a) hogy mondja ki a szakosztály, hogy a bűnözés lélektani okainak felderítése céljából a psychoanalytikus módszer segítségével — ő ezen a Freud-félét érti — a már jogerősen elitélt bűnözőkön szabadságvesztési büntetésük kitöltése ideje alatt rendszeres vizsgálatok végeztessenek és b) hogy \ezt a kutatást kiképzett analytiknsok számára a hatóság tegye a letartóztatást intézetekben lehetővé. Az 1925.-iki londoni nemzetközi bűnügyi kongresszuson referátumként azt a kérdést vállaltam volt megválaszolásra, a) kívánatos-e hogy a büntető intézetekben a letartóztatottakon végzendő tudományos vizsgálatok részére intézmények szerveztessenek; b) minő eredmények várhatók ezektől a bűnözés okainak s a bűnöző egyéni gyógykezelésének szempontjából és c) nem-e lehetne u.e. intézményeket arra is felhasználni, hogy a valamely fogyatékoságra gyanús vádlottakat megvizsgálják, mielőtt azok az igazságszolgáltatásnak átadatnának ? Válaszomban felsoroltam a kérdés megoldásának nehézségeit, a feladatnak bárminő szép rendelettel, ma az e feladatra igazán alkalmas erők hiányában, hatóságilag el nem intézhető voltát, tehát egyelőre az ily irányú megbízhatóan komoly és hivatott magán törekvések legmesszebbmenő pártíogolását s csak azután, ha megfelelőnek bizonyult ily erők kellő számban rendelkezésre állanak, fokozatosan minél tökéletesebben felszerelt s dotált laboratóriumok, intézetek, ambulatóriumok, sőt klinikák felállítását a kriminálpathológia és a kriminotherapia céljaira. Felsorolva az ilyen intézmények számára feltehetőleg megnyíló tudományos és gyakorlati feladatokat, a lehető legdúsabb eredményeket tartottam várhatóknak az ily berendezésektől. Addig is minden ily irányú