Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

386 DR. RANSCHBURG PÁL szegénysorsú psychopathiások" számára 7 éve folyó poliklinikai l'iókrendelésemen főleg psychoanalytice képesített, bár előbb neurologiás avagy gyermekgyógyászati osztályon ideg- és elmegyógyászatban kiképzett szakerők működnek. Ezen rendelésemen minden irányú orvosi kivizsgálás mellett minden esetben lehető részletességű, mélybeható psychológiai vizsgálat is történik s ennek keretében alkalom nyilik a kórtünetek, közöttük elég gyakran kihágások, vétségek, bűnözések okainak s megszüntetési módozatainak tisztázása folyamán a psychoanalytikus tanok íontosabbjainak egyrészt ellenőrzésére, másrészt értékesítésére is. b) Mint 27 év óta a bpesti orvosi egyetemen a „Orvosi Psychológia" előadó tanára medikusoknak tartott, bölcsész és néha joghallgatók által is látogatott előadásaimban fejtegetem a psychoanalysis főbb tételeit is, kiemelem azok elméleti, esetleg gyakorlati fontosságát, amint viszont nem habozom nyomatékos kritikát gyakorolni az általam részben vagy teljesen tévedéseknek tartott tételeken, c) Az iskolaorvosokat és egészségtantanárokat képző, Darányi professzor által évente rendezett tanfolyamokon, melyeknek szintén évek óta előadója vagyok, ugyancsak minden évben — rendszerint fiatalkorúak eseteinek bemutatásával — kitérek ugyanezen momentumokra s azoknak a gyermekek figyelmére, tanulási kedvére, hibáira stb. gyakorolt jelentőségére. „Az iskolás gyermekkor psychoneurológiája" c. nagy fejezetben, mely a Darányi-féle „Az iskoláskor egészségtana" c. gyűjtőmunkának egyik része,*) e kérdéseket nemcsak említem, de elég részletesen bírálólag is tárgyalom, d) „Az emberi elme" c. 1923-ban megjelent kétkötetes munkámnak főleg második „Érzelem, ösztön, akarat, egyéniség" c. kötetében a Freud-, Adler-, Síekel-, Jung-féle analytikus tanokat a mű terjedelméhez képest elég részletesen és meggyőződésem szerint abszolút tárgyilagosan ismertetem.*'") c) A Magyar Pedagógiai Társaság hivatalos folyóiratában a M. P.-ban „A nemi ösztön pedagógiája" címen 1932-ben teljes íven bírálom az újabb magyar, nekem ismertetésre beküldött sexualpsychológiai, jórészt ps.-an.-ikai irodalmat szigorú, de a legkevésbé sem rosszindulatú tárgyilagossággal. Ugyanezt teszem „A Jövő Útjain" c. neveléstani folyóiratban is (1935) „Az új psychológiák és a jövő neveléstudománya" c. tanulmányomban. A német irodalomban az analytikus tanokkal foglalkozó munkálataimat itt nem óhajtom felsorolni. Nem hallgathatom el azonban azt sem, hogy a magyar irodalomban már Lechner Károly (Természettudományi Közlöny, 1920), SzabóNyirö (Elmekórtan, 1925—26), Schaffer Károly (Elme- és idegkórtan, 1927), tanítványaim közül Kaufman Irén „Psychotherapiás eljárások" (Müller, Recipekönyv, 1935) c. fejezete, továbbá Focher László stb., a nem-orvos psychológusok közül Boda István (1926—27), Mester János (1929) s mások is többé-kevésbé részletesen tankönyvekben, íil. beható tanulmányokban igenis bírálták a psychoanalysist. Benedek László professzor pedig már debreceni elmekórtani tanszéke mellett helyet adott, sőt docenturát is biztosított az egyik, a vitában felszólalt analytikusnak. •) XXVl-6., 14, nevezetesen részletesen 28, 29, 30, 31, majd 31.32, 33, 341.=10 lapon. «•) U. köt. 101-115 és 119. 1.