Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

PSYCHOANALYSIS ÉS BÜNTETŐJOG. 387 4. Mi is az tehát, amit a Freud-féle tanokból az elmekórtanra s «nnek egy határfejezeteként a psychopathiák tanára, ezen belül, de előtt függetlenül is kriminopathiás gyermekek és fiatalkorúak bűnözési tendenciáinak megértésére s megelőzésére, de általában a bűnözések és büntetések tanának s ezzel a büntetőjognak szempontjából elismerhetőnek, felhasználhatónak és értékesíthetőnek s mi az, amit tévesnek, elvetendőnek tartok ? Ha nem is Freud vagy iskolája fogalmazásának minden részletében, de lényegileg elismerem: a) a gondolkodó és elemiekben itélő u. n. reális-én, alatta az u. n. ösztön-én, felette az u. n. felsőbb vagy felettes én-re vonatkozó felosztás hasznavehetőségét. Elismerem továbbá a komplexumoknak, az elfojtásnak, az elfojtott tartalmak felújulási törekvésének, adott esetben megtévesztő köntösben, symbolizált formában az u. n. nem-tudatosból a tudatosba lopódzásának vagy betörésének a tanát, csak nagyfokú megszorításokkal az álmok diagnosztikai értékesíthetőségét, viszont messze túlnyomóan helyesnek és fontosnak találom az affektusoknak az elfojtottakról a hasonlatosság ül. rokonság hídján egyéb képzeletekre való áttevödési hajlandóságát, az indulathalmozásnak, az infantilis regressionak, az ambivalenciának és számos egyéb, a Freud-féle psychoanalysis által részben a múltból feltámasztott, de következetesebben kialakított, jórészt önállóan megteremtett psychológiai elvnek, szabálynak, tételnek helyességét. b) Egyáltalán nem ismerem el az Oedipus-komplexusnak freudi formában való érvényességét, még kevésbé a bűntettnek ezzel, e komplexum elfojtásával, a felettes én-nel folytatott harcaival kapcsolatba hozatalát, szóval a bűntett oedipo-genesisét. Minden kompromisszum lehetetlenné válik azon a ponton, ahol általában a neurotikus, ugyanúgy a kriminopathiás lelkijelenségek magyarázatában legfontosabb momentumként a halálösztön, a büntettetési ül. bűnhődési vágy stb. mellett mint legfőbb oki tényező mégis csak az Oedipus-komplexum szerepel. Kétségtelen, hogy idegorvosi magángyakorlatomban, életbéli tapasztalatomban, psychológiás laboratóriumban, idegés psychopathiás beteg-rendelésünkön igen sok esetet láttam, melyekben bűnözési hajlam vagy nyilvánvaló bűnözés mögött a gyermeket környező, őt nevelni, vezetni hivatott családbeli tényezők reá nem valósága szerepel, mint a neurosist, vagy bűnözést, vagy mint a kettőt, néha már a gyermekkorban, néha jóval később, végül is kirobbantó főtényező. Mondhatom, az évtizedek folyamán sok száz ily esetet láttam. Nemcsak láttam, de igyekeztem, ha nem is mint fémjelzett analysált analytikus, nemcsak a felszínen, de a mélybe hatolva is látni és meg is érteni. De nem csekély az oly esetek száma sem, amelyekben fiók-ambulatoriumunkon hivatott analytikus segédeim, kik nékem ez esetekről azok bemutatásakor részletesen és híven referálni igyekeztek, szintén Oedipust látták a háttérben főrendezőként, míg magam legjobb akarattal sem bírtam az ily magyarázatot magamévá tenni. Valóban ezen esetekben rendszerint a pathogén, esetleg a kriminogen tényezők között ott volt az apa, aki mostohán bánt az anyával, azt elkergette, helyébe mást vett, ágyasként, a szűk lakásba vagy egyetlen