Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

384 DR. RANSCHBURG PÁL hogy a 450/1933. P. M. számú rendelet óta a letett összegek a címletek kamatszolgáltatásának megfelelő összeget még papirárfolyamon sem fedezik) ez a remény nem oszlatja el azt a tényt, hogy a külföldi hitelezők a végleges rendezésnél esetleg rájuk háramló károsodásért az állam felelősségét is felvethetik, amire már szintén volt példa a trianoni szerződés magánkövetelésekre vonatkozó rendelkezéseiben. A PSYCHOANAL.YSIS ÉS A BÜNTETŐJOG.*) Irta : DR. RANSCHBURG PÁL, egyet. rk. tanár, a Magyar Psychológiai Társaság tb. elnöke. I. Mi fogadható el a Freud-féle psychoanalytikus tanokból ? 1. A nyolc, jórészt Freud-isko\á]ú, kisebb részben más analytikus iskolákhoz tartozó hozzászóló valamennyije megegyezett abban a döntő momentumban, hogy nem ért egyet az Angyal prof. eiőadó úr által említett és cáfolata főtárgyaként célbavett Reik-féle felfogással, mely szerint a büntetés eltörlendő s a büntetőjog mint ilyen felesleges, avagy megszüntetendő volna. Ez mindenesetre a vitának s éppen ezért Angyal prof. meggyőző előadásának egy igen fontos eredménye, melynek jelentőségét kidomborítani aligha felesleges. 2. Több oldalról hangzottak el a vita-ülésen felszólalások, melyek a lélektani ismeretek terjesztését követelvén, a psychológiát egyúttal azonosították a psychoanalysissel s ezen alapon hangoztatták a psychológiai vizsgálatnak s psychológiai, azaz psychoanalytikai szakértők bevitelének szükségességét a fiatalkorúak büntetőjogi gyakorlatába. Már pedig a psychológia, az orvosi psychológia, a psychoanalysis ma semmiesetre sem azonosíthatók és ez a felfogás nem is felel meg a psychoanalytikusok ezideig hangoztatott álláspontjának, sem gyakorlatának. Bármennyire is az összesítő, kiegyenlítő, nem pedig a széthúzó momentumokat nézzük, a Freud-, Adler-, Stekel-, Jung- és még egynéhány-féle psychoanalyíikus iskolák, azok elveik, álláspontjaik és gyakorlata között szakadékszerű különbségek vannak. Ha nem akarjuk a konfúziót tenyészteni, akkor előbb a psychoanalyíikus tagtárs uraknak meg kellene próbálniuk szóban és írásban minden félreértést kizáró módon megegyezniük abban és cikkekbe foglalni azt, mit értenek vitán felül állóan „psychoanalysis^ -en, avagy melyik psychoanalysist akarnák pl. a jogászoknak e címen tanfolyamokon előadni? Félek, hogy ezen megegyezés körül támadó nehézségek jó időre legyőzhetetleneknek bizonyulnának. Ha nem, én volnék az első, ki ehhez — a tudomány érdekében — őszintén gratulálnék. Egyelőre nem tudom s a múltkori felszólalások után senki nem tudja, hogy mi értendő valóban „a psychoanalysis" fogalmán ? Már csak azért sem, mert a mult vitaűlésen is teljes világossággal elhangzott az a tétel, hogy psychoanalysishez hozzászólni, azt bírálni kizárólagosan az képes, aki azon maga is átesett és így psychoanalytikussá vált. '(Megjegyzések a f. évi X. 27-én a M. Ps. T. Krím. Psych. Szakosztálya ülésén drAngyal ^al „A psychoanalysis és büntetőjog" című előadásáról szóló vita folyamán el. hangzottpsychoanalytikus hozzászólásokhoz. (Megjelent a Jogállam 1937. évi 5—6. számában).