Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - Deák Ferenc, a civiljogász

A TRANSZFERMORATÓRIUM ALÁ ESŐ KÖLCSÖNÖK. 383 valutaárfolyamok eltolódása épen a kölcsönmegállapodások idején érték­állóbbnak vélt u. n. nemes valuták rovására következett be, s ezzel a függőben lévő tartozások kiegyenlítése szempontjából a korábban letett összegek értéke mintegy növekedett. A transzfermoratórium alapvető elve tehát az érdekelt hitelezők részére a jogfenntartás biztosítása és ezzel összefüggőleg a fizetés ha­tályával való szolgáltatások beszüntetése. E kettős alapelvből folyik, hogy mindaz, ami a rendeletben ezeken kivül, vagy ezekkel kapcsolatban van,az emiitett elvek gyakorlati keresztülvitelét és biztosítását szolgálja. Ilyen szükségszerű intézkedés a fizetés hatályával való teljesítés­nek a felfüggesztésén túlmenő egyenes tilalma. Ez a fizetési tilalom — mint láttuk — a külföldi hitelezők részére biztosított jogfenntartással szorosan összefügg. Ha ugyanis az adósok a transzfermoratórium tar­tama alatt fizetés hatályával való teljesítés folytán a jelzálogul lekötött ingatlanaikat a teher alól fel tudnák szabadítani, a záloglevelek ingat­lanfedezetre illuzoriussá válna, mert a címletbirtokosok a pengőletétet nem fogadhatják el teljes értékű ingatlanpótló fedezetnek. Ez a helyzet a záloglevelek természetével és a záloglevelekre érvényes jogszabályok­kal semmiképpen sem lenne összeegyeztethető. Fel sem tételezhető tehát, hogy a kiegészítő és módosító rendele­tekben érintett az a szankció, hogy a letét elmulasztása esetén a köve­telés az eredeti terjedelemben és tartalommal érvéűyesithető, ugy lenne értelmezendő, hogy az adós a letétel elmulasztásával saját maga elő­idézhessen egy olyan helyzetet, amelyben a peresített követelés pengő­ben való kiegyenlítése révén megszabadul a kölcsön terhétől és attól a kockázattól, amit a transzferrendelet a hitelezők érdekeinek a megvé­dése céljából az adósra kiván hárítani. Mivel a kibocsátó intézethez teljesítendő fizetés összefügg a cimlet­birtokos részére teljesítendő fizetéssel, helyesen értelmezve rendelete­ket a belföldön fizetés hatályával való teljesítés is csak akkor lesz le­hetséges, ha a cimletbiríokos kezéhez is külföldi pénznemben megkez­dődik a tényleges fizetés. Az ezzel ellenkező magyarázat a jelzálogi be­jegyzéssel sem volna összeegyeztethető, mely szerint a kölcsönök jelzá­logjoga mindazon követelések biztosítására szolgál, amelyek a zálogle­velek alapján támaszthatók. Ennek a jognak az érvényesítését pedig nem hiúsíthatja meg az, hogy a kölcsönök adósai a záloglevélkölcsönök gondozójához, a kibocsátó intézethez — habár peres eljárás során is — fizetést teljesítenek. A fent vázolt elgondolások alapján világosan áll, hogy a transzfer­moratórium hatálya alatt a kötelezvényszerü követelések még a letétel elmulasztása esetén sem érvényesíthetők. Az összes érdekeltek szempontjából egyaránt kívánatos volna, hogy az e tárgyban hozandó ujabb jogszabály félreérthetetlenül és világosan visszatérjen az alaprendelet elgondolásaira s a teljesítés elmulasztásá­nak a szankcióit újból körvonalazza. Egy ilyen intézkedés a jelenlegi gyakorlatban sem jelentene zökkenőt, miután a bírói gyakorlat — mint fentebb említettük — általában úgyis megmarad a 6900/1931. M. E. számú rendelet alapján, a jövő szempontjából pedig — itt a végleges rendezés időpontjára gondolunk — a közvetlenül érdekelt feleken kivül az állam szempontjait is előnyösen szolgálná. Bármennyire fennforognak még ezidőszerint azok az okok, melyek a transzfermoratórium kimondását és fenntartását szükségessé tették, és bármennyire túlzott optimizmusnak látszik a transzferálások belátható időn belül való megkezdésével számolni, mégsem téveszthető egy pilla­natra sem szem elől, hogy a hitelezői jogok felfüggesztése ideiglenes rendszabály és előbb-utóbb a kötelezettségeket teljesíteni kell. Ha a kül­földi hitelezők eddig tanúsított türelme és a gazdasági élet törvény­szerű rugalmassága meg is engedi, hogy bízzunk abban, hogy a végle­ges rendezés alkalmával a hitelezők áldozatkészsége az összegszerűség­ben is kifejezésre fog jutni (amit szükségessé tesz az a körülmény ís,

Next

/
Thumbnails
Contents