Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - Deák Ferenc, a civiljogász

382 DR, TÁLOS ENDRE tési torven alapul — a kibocsátó intézettel szemben törlesztik le tartozásukat. A címlotbirtokosokkal szemben viszont a kibocsátó intézet fizeti a szelvények ellenében a kamatszolgáltatást és az adósok által fizetett járadékokban foglalt tőketörlesztő hányadoknak, valamint az esetleges 'rendkiviili töketörlesztésnek megfelelő összegű tökecsökkenés után a kisorsolt címletek ellenében, a tőkerészleteket. A kibocsátó Intézetnek ebbe az egyfelől a jelzálogos adóssal, másleiül a cimletbirtokos hitelezővel szemben fennálló kellős, de összefüggő Jogviszonyába volt kénytelen az állam beavatkozni a transzfermoratóriumrendelettel. A transzfermoratórium gyakorlati kihatásait tekintve elsősorban és főként a hitelezői jogok megsértését Jelentette, mert a transzferálás felfüggesztése miatt a hitelezők (More láthatólag hosszú időig nem Juthatnak Idegen pénznemben követeléseikhez. Elsősorban tékái a cimletbirtokos külföldi hitelezőknek kellett a pengőérték megvédésére áldozatot hozniok, Természetesen ennek az önkénytelen áldozatnak a határait ugy kellett megvonni, hogy az érdekeltek legkevesebb sérelmet szenvedjenek. Ennek az elvnek a szem előtt tartása tette szükségessé pld. azt, hogy az adósok az esedékes szolgáltatások tekintetében ne kapjanak halasztást, hanem a kötelezvényszerii szolgáltatásaikat a lejáratkor pengöértékü letéttel fedezzék. Ily módon a kamalszolgáltatással kapcsolatos nagy összegű pengőkiajánlás szűnt csak meg a célnak megfelelően. Tudomásunk szerint éppen a külföldi hitelezők érdekképviseleteinek állásfoglalása akadályozta meg azt a megoldást, hogy az adósok kötelezvényszerii kötelezettségeiknek belföldi pengőben tegyenek eleget. Az angol és amerikai pénzpiacokkal ugyanis, amelyek a hitelforrások túlnyomó többségét jelentették, belföldi gazdasági életünk nem állott olyan szoros kapcsolatban, hogy a pengőkiajánlás tilalma idején a pengőben teljesített fizetést a külföldi hitelezők érdekeinek megfelelően belföldön felhasználhatták volna s ezért a pengőben teljesített szolgáltatásokat a külföldi hitelezők annak idején nem fogadhatták el fizetési hatállyal való teljesítésnek. Miután a transzferálás minden formában való felfüggesztése elkerülhetetlen szükségesség volt, a felfüggesztés tartama alatt indokolttá vált az elmaradt fizetések letéttel való fedezése, nehogy a felszaporodott hátralékok a jelzálogok túlterhelését eredményezzék, ami ugy a hitelezőknek, mini ;i kibocsátó Intézeteknek az érdekeit nagy mértékben veszélyeztette volna. Ezeknek a, szempontoknak a szem előtt tartása mellett jött létre tehát a, 6900/1981. M. E. számú rendeletben foglalt kompromisszumos megoldás, amely a. fizetések beszüntetése ellenében a hitelezők részére legalább a. Jogfenntartást biztosította. Az adósok által teljesítendő szolgáltatásokat a. rendelet egyelőre változatlan terjedelemben fenntartotta, csak a jogi minősítésben eszközölt lényeges változást, ezt is a jogfenntartás érdekében, hogy a rendelet hatályának a megszűntén túl a követelés teljes értékű érvényesítésének mi sem álljon az útjában. A rendelet még azt sem határozta meg, hogy a letett összegek milyen árfolyam mellett kerülnek a letételt teljesítő adós javára elszámolásra, amiből következik, hogy a rendelet intenciója az esetleges pengőárfolyamsülyedés kockázatát ts az adósokra, kívánta hárítani. I;. rendelkezés hiányából természetszerűen következik az is, hogy a letett összegek csak olyan összeggel fogják a, tartozást végelszámoláskor csökkenteni, amekkora érték az illető valutából a tényleges átvállalás napján beszerezhető Lesz. Ezen a ponton kellett az áldozatot az adósoknak is meghozniok, amennyiben a rendelet által teremtett helyzetben olyan késedelem esetén, amely végeredményben önhibájukon kivül következett be, az áríolyamingadozás teljes kockázatát nekik kell viselniök. Ezt a különös helyzetet — amely kizárólag a kényszerhelyzetben találhat magyarázatot — a külső körülmények szerencsésen enyhítették, amennyiben a