Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - Deák Ferenc, a civiljogász

DEÁK FERENC, A CPVILJOGÁSZ. 373 hogy 1848 után következő események dacára is annyi, amennyi mégis megmaradt, átmenthető volt 48-ból. Deák 48 előtti magánjogászi működését nem históriai sorrendben fogjuk tárgyalni, hanem megkíséreljük a modern magánjog főbb eszméi köré csoportosítani. Az új polgári kor civiljogának eszméi főleg a következőkben körvonalazhatók : 1. ) A jogbizonyosság. Enélkül nincs hitel. 2. ) Ez átvezet a kodifikációs gondolathoz. Nem eseti törvényekkel kell dolgozni, hanem az összes felmerülhető kérdésekre egyaránt alkalmazható, a jogelveket törvénybe iktató rendszeres alkotásokkal. 3. ) A magánjog két sarkelve: a szabadság és tulajdon. 4. ) A jóhiszemű polgárok a törvénybe vetett hitükben ne csalatkozzanak ; miből folyik a jogfolytonosság követelménye, a szerzett jogok védelme és egyben a törvények visszaható erejének tilalma. 5. ) A jog ne csak egyeseket védjen, hanem minél több ember mennél nagyobb boldogságát, a valódi közboldogságot szolgálja. Vizsgáljuk meg mennyiben találhatók meg ezen eszmék Deák beszédeiben, követi jelentéseiben. Inkább csak példákat mondunk el, mert a kimerítő felsorolás igen messze vezetne. Az első a jogbizonyosság: Az úrbériséget rendező törvények közé Deák szükségesnek tartotta „a jobbágyok személyi és vagyonbeli bátorságáról" szóló törvénycikk felvételét is. „Ha jobbágyok és földesurak közötti viszonyt pontosan meg akarjuk e munkában határozni.. . épen azon törvény, mely a jobbágy tartozásait meghatározza, őt minden önkénytől, minden lehető önkényes erőszaktól mentnek akarja tartani és ezáltal személyi és vagyonbeli bátorságáról gondoskodjék."10) Az irtványok visszaválthatásának szabályozásánál szól egy oly problémáról, mi a mai embert nagyon is közelről érinti: Nem pártolja á felsőbb rendeleteket, sőt inkább az a célja, „hogy azok a törvény által mellőztessenek ... A törvényhozás a környülállások szerint meghatározott elvekből kiindulva, soha önkényt nem gyakorol, mert határozatai törvény erővel birnak... A törvény rendet szab az önkénynek, s nem az az önkény veszedelmes, melyet a törvényhozás, de az, melyet a végrehajtóhatalom gyakorol."11) 1834-ben az u. n. „iuridicum operatum" tárgyalásánál — miről alább még szólni fogunk — mondja: „a kazuisztikus törvények hiányait az ítélőszékek kénytelenek voltak pótolni, honnan önkény, bizonytalanság s a törvények homályos értelme eredett... az országos küldöttség előttünk fekvő munkája nem egyéb, mint kazuisztika. Ismét a birói önkény fogná tehát a törvény hiányait pótolni. . ,"12) Néhány nappal később az aviticitásról — ősiségről — szólva kiemeli: „az elidegeníthetetlenség és az invalidatio az aviticitásból nem következik ; sőt merem állítani, hogy az egy oly monstrum, mely bátran kimondom, egyenest csaláson alapul, t. i. ha az idők körülményei szerint az eladott jószág becse növekedett, azt visszavenni, különben pedig a vevő nyakában hagyni lehessen."13) A másik ilyen bizonytalanság: a fiscalitás. „A latens ius regium lehetősége miatt senki magát birtokában tökéletesen biztosnak nem érzi.. . Emez ipart, szorgalmat, közhitelt rongáló bizonytalanság megszüntetése a státusra csak jót és hasznot áraszthatna .. ,"M) Követi jelentésében — 1840-ben — megemlíti, hogy „a jobbágyok örökösödése iránt intézkedni és azt a felette különböző, bizonytalan, ingatag állapotot eltörölni, megszüntetni kellett, hogy ugyanazon hazá10) Deák Ferenc beszédei. Összegyűjtötte: Kónyi Manó Budapest 183'. I 33 1 ») U. o. I. 26. • , 12) U. o. 66-67. 1. ") U. o. 72. 1. 14) U. O. 79. 1.