Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - Deák Ferenc, a civiljogász

374 DR. ZOLTÁN JÓZSEF ban, ugyanazon polgárok között, oly fontos és mindennapi kérdések iránt, minők az örökösödés kérdései: minden faluban más szokás, más törvény létezzen . . ."15) Felszólal az ellen, hogy az árverés utján eladandó jószág a vevő kezénél csak mint bírói zálog hagyatott, s az adós azt bármikor visszaválthatta. Sem a vevőre, sem az adósra nem jó ez a bizonytalanság. A vevő nem biztos péizének gyümölcsöztetésében, minek folytán a vevők nem konkurrálnak, s így a jószágok csekély áron adhatók el. Az adós ezáltal tönkremegj'. Alternatív megoldást javasol: az egyik, ha a birtok egy esztendő és egy nap alatt nem váltatik vissza, többé visszaváltható ne legyen, — a másik: a vevő — a zálogos kötés lehetősége szerint — bírja a birtokot 32 évig háborítatlanul zálogul.15) A váltótörvényre (1840 : XV.) vonatkozólag kiemeli, hogy ennek megalkotásáig a törvényi rendezés hiánya folytán a hitel szinte lehetetlenné volt téve. Ezért tartja fontosnak a többi hiteltörvényeket is. Fájlalja a Nemzeti Bankra von. és a kamatok kamatját megengedő törvények elmaradását. Igen nagy jelentőséget tulajdonít a telekkönyvi intézmény első komoly megvalósulásának: az 1840: XXI. t.-c.-nek is: Adóssági követelések elsőbbség végetti betáblázásáról.17) 1840-ben tehát a második eszme: a kodifikációs gondolat — ha főleg a tágabb értelemben vett magánjog területén is — de mégis némi eredményt mutat a megvalósulás felé. Az összefüggés és könnyebb érthetőség szempontjából néhány szót kell szólnunk a kodifikációs munkálatok előzményeiről. Minderről Suhajda, Del' Adami, Wenzel, Herczegh, Illés könnyveiben bő anyagot találhat, akit a kérdés közelebbről érdekel. Itt csak a legszükségesebbeket említjük meg. Valami nagy történelmi változás, gazdasági és politikai átalakulás rendszerint félvetette nálunk is a kodiíikáció kérdését. így történt a XVIII. század elején Károly alatt, a török kiűzetése és a kuruc háborúk szerencsétlen befejezése után. A kiküldött bizottság, az u. n. Comissio systematica munkája azonban kodifikációhoz alig, hanem csak, újabb átdolgozás után, néhány törvényhez vezetett. Mária Terézia leplezettebb. II. József nyilt törvénysértései után a francia irodalom, a forradalom kezdeti eseményei, de leginkább a németesítés elleni nemzeti visszahatás eredményeként ismét nagyobbszabású reformtörekvésekről számol be a történelem. Ezek egyik része „némely hasznos törvények tervezetére" irányult és az 1791: LXVli t.-c. értelmében 9 országos bizottságot küldtek ki. Ezek 1795-ig elkészítették az u. n. Operatumokat. így a bennünket közelebbrel érdeklő iuridicum operatumok közül: a Proiectum legum civilium, továbbá a Codex cambiomercantilis és a Proiectum ordinis processualis-t. Az Operatumokat a következő országgyűlésen kellett volna tárgyalni, de a közbejött európai események és a Martinovics összeeskövés hatása alatt nem kerültek napirendre. A francia forradalom véres kifejlése — mint Pulszky írja1') — utat nyitott a legkeményebb reakciónak. Ezután országgyülésről-országgyűlésre halasztották a munkálatokat. Majd hosszabb ideig nem is volt összehíva az országgyűlés. Az 1827 : VHL t.-c. végre az Operatumok időközben már szükségessé vált felülvizsgálására újabb országos bizottságot küldött ki. így készült el az u. n. Opinio, amely később 1831-ben Pesten nyomtatásban is megjelent. Az 1830-i országgyűlés meghívója ismét elhalasztotta a munkálatok tárgyalását. Az indoklás: előbb a megyéknek kell letárgyalni a javaslatokat, mert csak így tudnak a követeknek utasítást adni. Európában ekkor már ismét forradalmi szelek fújtak, s az országgyűlés így ismét halasztódott, míg 1832. végén végre összeült. Időközben a megyék tárgyalták az Operatumokat (Opiniot). Pulszky érdekesen világítja. «*) 1%40. évi követi jelentés. U. o. 443. L le) U o. 325. L 17i U. o. 436 . 440. 441. (1*40. évi követi jelentés.) J. K. I%ÍO. évi 47. sz.