Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - Deák Ferenc, a civiljogász

372 DR. ZOLTÁN JÓZSEF visszaállítani egyáltalán nem akarom. Politikai életem legnagyobb része folyt le azon küzdelemben, melyet elvtársaimmal együtt a régi feuáalizmus káros maradványai ellen folytattunk. Ezek közé számítottuk az ősiségét is . .. Küzdöttünk, hogy e hazában szabad legyen az ember és a föld .. . hogy ki-ki tulajdonát valóságos tulajdonnak tekinthesse, birtokát a lehetőségig biztosnak. És miután sok nehéz küzdés után 1848-ban célt értünk, ki fogja tőlem méltányosnak követelni, hogy segítsem ismét lebilincselni a tulajdont, minek felszabadulását oly forrón óhajtottam. — És tegyem ezt azért, mert időközben politikai szerencsétlenségek folytán egy jogtalan hatalom idegenszerű működése léptette életbe részletesen azt, amit magunk elvben elhatároztunk, s mert amit az 1848-i törvényhozás határozottan kimondott: hogy t. i. az ősiség teljes és tökéletes eltörlése alapján dolgoztassék ki a polgári törvénykönyv, — azt a közbejött események miatt nem a magyar minisztérium, hanem a törvénytelen osztrák kormány hajtotta végre: én magát az 1848-ban kivívott elvet is ellökjem, vagy feláldozzam. Ennyit a közhangulatnak, ha csakugyan közhangulat az, áldoznom lehetetlen: önmagamhoz és elveimhez hűtlen nem lehetek."1^ Deák ezután rámutat a különvélemény egy igen jelentékeny hibájára. „Az öröklött vagyonra nézve ott, ahol leszármazók vannak eltiltja a végrendelet általi szabad rendelkezést, de egy másik szakaszban megengedi az élők közötti szabad rendelkezést még az ajándékozást is, — és pedig kötelesrészt sem biztosít a gyermeknek. E szerint a javaslat egyik szakasza megköti a birtokot, a másik módot nyújt azon megkötő rendelet kijátszására és mellőzésére... Az osztrák törvény legalább a köteles részt biztosítja a gyermekeknek, ez a javaslat pedig azt sem teszi meg; mert a szerzeményekből szabad végrendelet általi rendelkezést s az ősiekből szabad ajándékozást enged, a kötelesrésznek figyelembe vétele nélkül."6) A vita azután Horváth Boldizsár által előterjesztett kiegyenlítő véleményhez vezetett, s az ebben foglaltak nagyjában egyeznek az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokból közismert anyagjogi szabályozással. Megállapíthatjuk, hogy Deáknak sikerült az ellenséges közhangulattal szemben is az ősiség béklyóinak visszaállítását megakadályozni. Előmozdította a javak feletti szabad rendelkezés elfogadását és ennek csak a köteles rész általi korlátozását. A törvényes öröklési rendszer kiépítésénél talán többet tartott meg a régi jogból az Országbírói Értekezlet, mint amennyit Deák óhajtott. Deák is hangsúlyozta a propinquitas sanguinis fontosságát, de kiemelte propinquitas amoris jelentőségét is az oldalrokonokkal szemben. Az özvegyi jogban sikerült is ezt átmenteni, de a hitvestársi öröklésnél már az öröklött vagyon és az ágiság akadályába ütközünk. A javak eredetére tekintet nélkül való végrendelkezési szabadság behozatala által azonban itt is lényeges enyhülést kell megállapítanunk. De nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy az akkori szabályozás kompromisszum eredménye volt és a cél nem kodifikálás, hanem egy ideiglenes rendezés, átmenet irányvonalainak megállapítása. Az új magyar magánjog alapját lefektették, ezt kellett volna a későbbiek során továbbfejleszteni.. .8a) Deák a közvetítő, kiegyenlítő indítvány tárgyalásánál egyébként már nem is szólalt fel többé. Ezzel azonban Deák magánjogászi működésének csak egyik — bár legjelentősebb — részét mutattuk be. Mint már kiemeltük ez visszanyúlik az 1832/6 országgyűlésig és különös jelentőséget 1848-ban nyert. Méltán nevezi ezt a korszakot Sándorffy Kamill „Törvényhozásunk hőskorának."3) Csak ezen kor ismerete alapján érhetjük meg 1848-at és azt, 7a) U. o. II. 296. i. 8) U. o. II. 297. 1. fa) Itt főleg az örökjogi vonatkozásokkal foglalkoztunk, de Deákkal kapcsolatban ez bír különös jelentőséggel. 9) Sándorffy Kamill: Törvényhozásunk hőskora Budapest 1935.