Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A német ügyvédi rendtartás

364 DR. ZEHERY LAJOS rendelkezésének jogát a bíróság határozata alapján elvesztette. Ennek a rendelkezésnek alapgondolata is benne van abban a körben, amelyben a kérdés megoldását kereső törekvések kiemelkednek a nemzetek szerint történő elkülönülés kereteiből. 4. A német rendtartás az ügyvédi összeférhetetlenség kérdését az ügyvédi működésre adott feljogosítás visszavonásának szervezeti rendjében szabályozza. A jogosítvány visszavonásának van ugyanis helye egyebek közt akkor, ha az ügyvéd olyan tevékenységet fejt ki, amely az ügyvédi hivatás méltóságával ellentétben áll, vagy olyan foglalkozást üz, amely az ügyvédi hivatással nem egyeztethető össze. Ha ezt a rendelkezést egybevetjük a mi rendtartásunk 66. §-ban foglalt szabályozással, — amit tudományos alapon is megtehetünk, mert az összeférhetetlenség tekintetében a hazai és német jogfelfogás között nincsen olyan jogszemléleti és társadalom-szerkezeti ellentét, amely az egy síkba helyezhető egybevetést világnézeti alapon kizárná, — megállapíthatjuk, hogy az alapgondolat tekintetében jóformán nincs különbség a magyar és a német szabályozás között, a mi rendtartásunk azonban az összeférhetetlenség szabályozásának ésszerű felépítése tekintetében jóval tökéletesebb. Nem tekintve azt, hogy a német rendtartásban nem is fordul elő az „összeférhetetlenség" kifejezés, tehát hiányzik a vezérlő elv összefogó és egységes hangsúlyozása, nem tekintve továbbá, hogy a voltaképen mégis összeférhetetlenséget jelentő rendelkezések „különböző összefüggésekben különböző helyen vannak a törvénybe iktatva, a német rendtartás csak az ügyvédi hivatás méltóságával ellentétben álló tevékenység s az ügyvédi hivatással össze nem egyeztethető foglalkozás üzése vagy hivatal vállalása alapján engedi meg ezen a címen a feljogosítás visszavonását, addig a mi rendtartásunk szerkezetileg is elkülönített összefoglalásban, ésszerű felépítésben és széles erkölcsi alapon szabályozza az összeférhetetlenséget. Ezen a címen ugyanis távoltartja az ügyvédet olyan foglalkozástól, melytől jogszabály tiltja el, azután az olyan foglalkozástól, amely ügyvédi hivatásának lelkiismeretes betöltésében akadályozná, továbbá az olyan foglalkozástól, amely megbízhatóságát alaposan kétséget keltő színben tüntetné fel, végül az olyan foglalkozástól, amelynek folytatása az illető ügyvéden keresztül magának az ügyvédi hivatásnak a megbecsülését sértené. Az összeférhetetlenség jogi következményeit is bizonyos vonatkozásban eltérően szabályozza a két jogrendszer. A mi rendtartásunk ezen a vonalon is a logika útját követi. Előbb az annak rendje szerint megállapított összeférhetetlenség megszüntetésére hívja fel az ügyvédet, arra az esetre pedig, ha a felhívás eredménytelen marad, a törlést rendeli el. A német rendtartás nem ismeri az összeférhetetlenség kifejezett konstrukcióját; a voltaképeni összeférhetetlenségi eseteket az ügyvédségre feljogosítás visszavonásának esetei közt sorolja fel s a következmények levonásának alaki rendjét meghatározó szabályozásban törést szenved a vezér-elv. Ez egyfelől szinte szükségszerű következménye annak, hogy az ügyvédségre feljogosítás visszavonásának különböző jogi természetű esetei azonos elbírálás alá vannak vonva. A szabály ugyanis az, hogy az ügyvédségre feljogosítás visszavonását az igazságügyminiszter rendeli el a birodalmi