Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 9-10. szám - A német ügyvédi rendtartás
356 DR. ZEHERY LAJOS élet valóban teremtő értékű tényezőjévé. Ennek a fogalomszerűen meghatározhatatlan, de hatásában jelentkező erőnek van nagy szerepe akkor, amikor az egyetemes, az általános, az elvont az életszerű alkalmazhatóság mérlegére kerül. Az alkalmazhatóság kérdése ugyanis mindig telítve van a konkrétumnak, az egyediségnek alkaíelemeivel. Mint konkrétum ebben a körben helyezkedik tehát el a nemzeti sajátosság is. Logikai természete szerint tehát hasonló értékelési folyamat megy végbe akkor, amikor az elvont értékű megállapítás gyakorlati érvényesíthetőség szempontjából kerül megvizsgálásra* úgyszintén akkor, amikor külföldi életviszonyokra szabott szabályozást a hazai élet szükségletei vizsgálnak meg. Előtárt megállapításaim pusztán annak a tételnek az alátámasztására irányulnak, hogy a külföldi jogrendszereknek, kölföldi jogintézményeknek, külföldi szabályozásoknak tanulmányozása nemcsak gyakorlati célkitűzéseket szolgáló, hanem önnálló értékű tudományos feladat is. Ennek hangsúlyozását azért tartom előadásom tárgyának kapcsán szükégesnek, hogy eleve kizárjam a német ügyvédi rendtartás és a mi új ügyvédi rendtartásunk kölcsönhatásának feltételezését. Az új magyai ügyvédi rendtartás a magyar jogfelődés történeti és tételes értékeinek talajából nőtt, kizárólag a magyar életviszonyok erőteljes magyar nemzeti szellemű értékelésének terméke. Sem a szabályozás alapgondolatainak meghatározásánál, sem részletes rendelkezéseinél nem vezette a jogalkotót külföldi példák követése. Az ügyvédi rendtartásnak a tervezete már teljesen készen volt akkor, amikor az 1955. évi december hó 15. napján kihirdetett új német ügyvédi rendtartás megalkoítatotí. Az a körülmény, hogy a két szabályozás között vannak hasonlóságok, nem a különböző jogrendszerek — egyébként egészen természetes — kölcsönhatásának folyománya, hanem annak, hogy a világháború után bekövetkezett események nyomában több nemzet került több vonatkozásban hasonló életviszonyok közé. Akármilyen fordulatot vesz az emberiség fejlődése, akármilyen társadalmi, jogi és politikai rendező elvek határozzák meg az államok nemzeti szerkezetét, minden emberi életviszony körében marad valaminő egyetemes, valaminő közös elem. Amennyire ragaszkodnunk kell az életviszonyok jogi szabályozása terén ahhoz — még pedig a tudomány egyetemességének talaján is —, hogy abban a körben, melyet a nemzeti sajátosság tölt ki, maradéktalanul érvényesüljön a nemzeti jelleg, a jognak és a kultúrának, mint egyetemes értékű emberi javaknak megbecsülése alapján el kell ismernünk az életviszonyok egyetemes közös elemei tekintetében az egyetemes emberi érvényesülését. Az életviszonyoknak ilyen értelmű hasonlósága, főként, ha ahhoz a közületi megfontolásnak az egyetemes erkölcsi világrend alapelveinek magasságába emelkedő szineződése ís hozzájárul, a dolog természetéhez képest vezet-