Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A német ügyvédi rendtartás

355 A NÉMET ÜGYVÉDI RENDTARTÁS.1) Irta: DR. ZEHERY LAJOS m. kir. igazságügyminiszteri tanácsos, egyetemi ny. rk. tanár. I. Az 1957 : IV. törvénycikkbe iktatott új ügyvédi rend­tartás előkészítése hosszú időn át az ügyvédség szervezeté­nek, működésének, társadalmi és jogi szerepének helyzetképe felé irányította az ország közvéleményének érdeklődését. Az új törvény még nem lépett a maga teljességében hatályba ; eddig csupán azok a rendelkezések léptek hatályba, amelyek a törvény hatálybalépésének és végrehajtásának előkészítésé­hez szükségesek, a törvény teljes egészében csupán a reánk következő esztendő első napján lesz hatályos jog. Az új sza­bályozás felé irányuló érdeklődés épen ennélfogva még most sem sokat vesztett élénkségéből. Ez alkalommal is megállapí­tom, hogy a társadalom érdeklődése az ügyvédség társadalmi jelentőségének tanúbizonysága. Kétségtelen tény az, hogy a társadalom fenntartója a jogrend biztonsága. Azokat a küzdel­meket, amelyeket a társadalom keretében vívnak az egyéni ér­dekek, a jogrendszer fenntartó alapja, a jogeszme hozza egyen­súlyba. A társadalom egyensúlya biztosítja az egyéni élet nyu­godíságát, amely eképen a jogeszme érvényesülésének ered­ménye. A jogeszme viszont az igazság uralmát jelenti; az igazságnak hivatott oltalmazója a bíróság, a bíróságnak az igazságszolgáltatásban segítő társa az ügyvéd. Ekként az ügyvédség igazságszolgáltatási szerepéből származik az ügy­védség társadalmi jelentősége, amely az adott esetben meg­magyarázó indítéka az ügyvédségre vonatkozó jogalkotás iránt tepaszíalható érdeklődésnek. A Jogászegylet körében, különösen pedig annak összehasonlítójogi szakosztályában éleírekelő érdeklődésből azonban desztillálódik ennek a lelki fo­lyamatnak társadalmi eleme. A Jogászegyletet ugyanis a maga teljességében — különösképen pedig annak összehasonlítójogi osztályát—a tudós képzeletének összefoglaló szárnyalásával a tudomány érdeklődésének absztrakciójaként tekintem, amely a hivatás önmagából kitermelődő figyelmével kiséri az életet, an­nak életviszonyokra bontott analizisér, s az igazság és helyesség keresésére irányuló szintetikus törekvésében természetesen a magasságban halad s egyképen figyelmére méltatja az élet­viszonyok alakulását s a reájuk vonatkozó normák foglalatát, tekintet nélkül arra, hogy az igaznak és a helyesnek a szabá­lyozásban kifejezésre jutó valósága vagy ábrándja melyik nem­zet géniuszának alkotása. A tudósnak az egyetemesség ele­meiből felépülő értelmi alkatát nézetem szerint különben is a nemzeti szellem ereje teszi egyéniséggé, a tudomány és az !) Előadatott a Magyar Jogászegylet összehasonlítójogi szakosztá­lyának 1937. évi november hó 20. napján tartott ülésében.

Next

/
Thumbnails
Contents