Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A látszólagos tényállításról

354 DR. KARTAL IGNÁC A szóbanforgó új bírói gyakorlat tárgyában eddig a fellebbezési bíróságnak három határozata vált ismeretessé. A tényállás mindhárom esetben az volt, hogy a budapesti központi kir. járásbíróság felhívta kérvényezőt a fizetési meghagyási kérvény hézagos tényelőadásának kiegészítésére, kérvényező a felhívásnak nem tett eleget, mire a bíróság megtagadta a fizetési meghagyás kibocsátását. A kérvényező felfolyamodoíí. A fellebbviteli bíróság 50. Pf. 7805/937. sz. határozatával az elsőbíróság végzéséi helybenhagyta. Az indokolásból: „A hitelező a Pp. 509. §-a értelmében tartozik azokat a tényeket megjelölni, melyekből követelését származtatja. A bíróság, minthogy a tőrvényt értelmezi: megállapíthatja, hogy e tényeket milyen határozottsággall kell megjelölni. A követelés jogcímének általános és pontatlan megjelöléséből keletkezett zavaroknak a jövőben való elkerülése végett szükségessé vált, hogy a bíróság e tekintetben szigorúbb álláspontot foglaljon el." Röviddel azután a fellebbezési bíróságnak egy másik tanácsa a 19. Pf. 7834/957- sz. felfolyamodásnak helyt adott és az elsőbíróságot a fizetési meghagyás kibocsátására utasította. Az indokokból : „ . .. A kir. törvényszék úgy találta, hogy a hitelező ama előadása, amely szerint neki az adós árúk hátralékos vételára címén 41 P-vel tartozik, megfelel a Pp. 590. §. 2. pontjának, mert ebből megállapítható hogy felperes követelése adásvételi ügyletből származik és hogy a követelés tárgya hátralékos vételár, melynek összege 41 P." Viszont egy harmadik esetben, melyben megint más tanács döntött, 50. Pf. 8685/1957. sz. alatt ismét az elsőbírósági végzést helybenhagyó határozat keletkezett, mégpedig a következő indokolással: „Nem elégséges a jogalapnak általánosságban való megjelölése, hanem szüséges a tényeknek közelebbi megjelölése is, és pedig egyebek közt oly irányban, hogy mikor jött létre a követelés alapját képező jogügylet vagy jogi tény, slb., — mert enélkül az adós nem tudhatja, hogy a hitelezőjével létesített több ügylet közül melyikre alapítja a hitelező a fizetési meghagyás útján érvényesített követelését, — és mert csak tüzetes tényelőadás esetén tudja a bíróság a Pp. 591. §-a alkalmazásával elbírálni, vájjon a követelés nem alaptalan é, bírói uíon érvényesíthető-e, lejárt-e, stb. * Nem hizelgek magamnak azzal, hogy a „Plósz és a budapesti központi kir. járásbíróság" című cikk tiszteletreméltó szerzőjét sikerült meggyőznöm álláspontjának íévességéről. jogász ritkán győzi meg a jogászt. De azt már merem remélni, — és sikerként könyvelném el, ha reményem alaposnak bizonyulna, — hogy a szerző cikkének támadó, éles hangját indokolatlannak fogja elismerni és be fogja látni azt, hogy a bíróság intencióit alaposan félreértette. Az új gyakorlattal ugyanis — különösen ha azt a keresetlevelekre és a tárgyalásvezetésre is ki fogja terjeszteni, — a bíróság a feleknek nem nehézségeket, hanem könnyebbségeket fog szerezni, — és „a Pp. tartó gerendázaíát" ezzel nem fogja megőrölni, hanem meg fogja erősíteni és meg fogja aranyozni.