Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A látszólagos tényállításról

348 DR. KARTAL IGNÁC rezzenek és fedél alá jussanak. Megtörtént már az is, hogy a tudatos önvádló valóban elkövetett egy másik bűncselekményt és önként azért vádolta magát egy el nem követett cselekménnyel, hogy a másik súlyosabb ügyben magáról a gyanút elterelje gondolván azt, hogy akkor keresni nem fogják. A névtelen levelek ezreinek jelentős része szintén valótlanságokat tartalmaz. A levélíró azért teszi papírra becstelen vádjait, hogy azokkal haragosainak kellemetlenséget szerezzen. * A koholt bűncselekményeknek nem létező tettesekkel szem ben való hangoztatását törvény nem bünteti. így tehát a hatóságok félrevezetésével kapcsolatos hiábavaló, rengeteg munka és költség kárbavész anélkül, hogy azért a tettes felelősségre vonható lenne. Büntető rendelkezések törvénybe iktatása már csak azért is szükséges lenne, mert az ily koholmányok, mint már említettem, időnként járványszerűen és sorozatosan kerülnek a nyilvánosság elé s riadalmat is okoznak viszont e valótlanságok kiderítése már nem jut a nyilvánosság tudomására s ennélfogva a közönség abban a tudatban él, hogy a koholt bűncselekmények valóban megtörténtek. A LÁTSZÓLAGOS TÉNYÁLLÍTÁSRÓL. Irta : DR. KARTAL IGNÁC. Egy elterjedt ügyvédpolitikai lapnak legutóbbi számában cikk jelent meg, amelynek már a címe is elárulja, hogy a szerző igen haragos kedvében van. A cím ugyanis így hangzik: „PJósz és a Központi kir. Járásbíróság." Ez a szófűzés már nem is hangzik, hanem harsog. Láttára az a fantasztikus nyelvészkedési gyanú keletkezik az olvasóban, hogy a harag és a harsogás egyazon szógyökből eredt. Sok mindenféle egyéb rossz jelentésen kívül ez a cikkcím azt is jelenti, hogy a szerző sajnálkozik szegény Plószon, amiért az ő gyönyörű alkotása, a Perrendtartás, olyan kontárkézbe került, amilyen a központi kir. járásbíróság. — A harag, amely a szerzőt erre a címre inspirálta, végigvonul aztán a szövegen is. Szemére veti a szerző a bíróságnak, hogy nem ért meg olyat, amit a legegyszerűbb földmives is kétségtelenül megért, — meg hogy a bíróság törvényi felhatalmazás nélkül akar törvényerejű gyakorlatot létesíteni, — meg hogy a bíróság „őrli a Pp. tartó gerendázaíát." A támadó cikk megírására alkalmat adó tényállás lényege az, hogy a bpesti központi kir. járásbíróság megtagadta a fizetési meghagyás kibocsátását, mert felperes a kérvényben fényállásul csak annyit mondott, hogy alperes neki a kérvényi