Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A látszólagos tényállításról

A LÁTSZÓLAGOS TÉNYÁLLÍTÁSRÓL. 349 összeggel „áruk vételára fejében tartozik", — és bírói felhívás dacára sem egészítette ki e tényelőadásl a követelés létrejöttére, összegszerűségére és lejártára vonatkozó tények pontos és tüzetes előterjesztésével. * Nem áll szándékomban, — mert nincsen rá a legcsekélyebb kompetenciám se, — hogy apológiát írjak a közp. kir. járásbíróság védelmében. A jelen cikk témájának: „a látszólagos tényállításának feldolgozása már elhatározott dolog volt jóval a fent ismertetett támadó cikk megírása előtt. Elhatározott dolog volt ez már akkor, amikor megírtam a „Jogállam"' megelőző számában „A látszólagos indokolásról" szóló sorokat. A látszólagos indokolás és a látszólagos tényállítás ugyanis ikertestvérei egymásnak. Merő véletlenség tehát, hogy a jelen sorok külön aktualitást nyertek a támadó cikknek időközbeni megjelenésétől. * Definiciózás és elméletgyártás helyett néhány valóságos, megtörtént, tehát gyakorlati eseten mutatom be, hogy mi az a látszólagos lényállítás. A) A keresel minden részletezés és közelebbi tényelőadás nélkül arra van alapítva, hogy alperes a kereseti összeggel „áruk vételára címén tartozik". — A szorosan vett perfelvételi tárgyalást követő érdemleges tárgyaláson a felek nem jelennek meg, az ügy szünetelővé válik. A szünetelés ideje alatt felperes újabb keresetet ad be, melyben alperestől megint minden részletezés nélkül és minden közelebbi tényelőadás nélkül árúk vételára címén követeli a kereseti összeget. Alperes az előbbi perre alapítottan pergátló kifogást emel perfüggőség címén. Felperes a pergátló kifogás elvetését kéri. Tagadja, hogy a jelen perbeli követelés tárgya azonos az előbbivel. Ennek a mindennapos helyzetnek a megoldását a következő megfontolások teszik kétségbeejtően nehézzé : Kit terhel a bizonyítás abban a kérdésben, vájjon a két követelés azonos-e, avagy különböző két követelés-e? Az alperes azt mondja, hogy a bizonyítás a felperest terheli, meri felperes állítja a két követelés különbözőségét, ámde csak a felperes tudja, mit akart elsőízben és mit másodízben ? — Ezzel szemben a felperes azt mondja, hogy alperesre nézve jobb, ha nem is beszélünk a bizonyító teherről, mert hiszen napnál világosabb, hogy a bizonyítás az alperest terheli, ő lévén az, aki állítja a két követelés azonosságát. Egyebekben azonban felperes meddőnek tartja a vitát, mert akár bírói kérdésre, akár anélkül ezennel föllebbenti a titok fátyolát és megmondja, hogy az előbbi kereset tárgya egy alperes által 1936. december 23-án megvett női bundának a vételára, — a mostani kereset pedig 1937. január 23-án megvett férfikabátnak vételárára irányul. Kifejti emellett, hogy nézete szerint az ő ilyetenképeni egyoldalú állítása a pergátló kifogást már önmagában nyilván alaptalanná teszi, — mert hiszen jelen per keretében és még ráadásul a pergátló kifogás keretében egyáltalán nem lehet