Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Az orvosi műhibaperek

21 AZ ORVOSI MŰHIBAPEREK. Irta: DR. TÓTH LÁSZLÓ kir. törvényszéki bíró. I. Azt a kérdést vizsgálva, hogy az orvosi műhibapereknek tagadhatatlan állandó szaporodása mire vezethető vissza, akkor járunk helyes úton, ha vizsgáljuk: milyen adottságok változtak meg ma a korábbi állapothoz képest. Kétségtelen, hogy a gazdasági helyzet általános leromlása, a kereseti forrásoknak elapadása, a munkanélküliség megnövekedése okul szolgálhat arra, hogy olyan területeken is anyagi előnyöket igyekezzenek maguknak kiharcolni a gazdaságilag különösen sújtott rétegek, amelyek azelőtt nem voltak csataterek. Ez a megállapítás arra engedne következtetést, hogy a támadás minden elképzelhető területen szükségszerűen fellép. Márpedig ez általában nem áll. Ha tény is, hogy manapság az eljáró tisztviselő, mérnök, vállalkozó, vagy egyéb szabad pályán működő egyén ellen könnyebben is lépnek fel kártérítési kísérletekkel, mégis az a helyzet, hogy ezeknek a kártérítési kísérleteknek bár szaporodó száma az orvosi társadalom ellen intézett támadások szaporodásának ütemét meg sem közelíti. Az általános gazdasági helyzet ezek szerint egyedül nem adja magyarázatát az orvosi mühibaperek számbeli duzzadásának. A további okot keresve, az ügyvédi működés körében előforduló műhibákra és az ezekből származó kártérítési perekre, vagy kártérítést célzó eljárásokra kell egy összehasonlító tekintetet vetni. Szembeötlik, hogy az ügyvédi működés ellen kifogások rendszerint akkor hangzanak el, amikor az ügyvéd kirendelt ügyvéd. És mert evvel az ügyvédtársadalom tisztában van, a szegényjogos ügy ellátása körül az ügyvédi kar tagjai fokozott gondossággal járnak el, éppen azért, mert tudatában vannak a képviselt fél azon hajlamának, hogy az általa remélt eredmény el nem érése esetén — márpedig ez csak a legritkább esetben érhető csak el —, könnyen nyúl a feljelentés, vagy egyenesen kártérítési per fegyveréhez. Tehát annak dacára, hogy a képviselő fokozott gondot fordított az ilyen természetű munka ellátására, mégis a regresszusok a képviselővel szemben nagyobb számúak, mint azokban az esetekben, ahol az ügyvéd és a fél között a kapcsolatot nem a hatósági intézkedés, hanem az egyébkénti egymásratalálás idézte elő. Kézenfekvő tehát az a következtetés, hogy az együttműködésnek eredményessége és a megbízott munkájának elismerésében igen hatalmas tényező a bizalom. — Ha az ügyvédet spontán keresi fel a fél azért, mert működésének értékével már maga tisztában van korábbi tapasztalatok alapján, vagy azért, mert az ügyvéd értékéről mások irányadó véleménye alapján szerzett tudomást, lényegében nem tesz egyebet, mint hogy magával visz az összeköttetésbe több-kevesebb bizalmat s ez akadályozza meg a regresszusos fellépésben akkor, ha az általa ki-