Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 1-2. szám - Az "önkéntes kilépés" jogkövetkezményei a nyugdíjjogosultság szempontjából
20 DR. SCHWARTZ TIBOR vesztő hatállyal nem ruházza fel, úgy a nyugdíjnál sem tulajdonítható annak más jogkövetkezmény. Tekintetbe veendő az is, hogy a megelőzőleg létesített nyugdíjszabályzatok készítésénél, melyek tulajdonkép a feleknek szerződésszerű akaratát tükrözik vissza, a kiindulási pont nyilván az volt, hogy az „önkéntes kilépés" fogalmának megállapíthatóságánál az akkor uralkodó jogelvek legyenek az irányadók, melyek szerint pedig az önkéntes kilépés nyugdíjvesztö hatálya nem állapíttatott meg az esetben, ha az a munkaadó egyoldalú szerződésszegésére volt visszavezethető. Igaz, hogy az adott esetben a fizetés egyoldalú leszállítása törvényes rendelkezésen alapul; azonban mint arra fenntebb is utaltam volt, az esetben, ha a munkavállaló érvényesíti a 4600/ 1933. sz. rendeletben biztosított felmondási jogát a törvényes végkielégítés megilleti; már most ezt figyelembe véve, per analógiám helyt foglalhat az a jogi álláspont, hogy törvényhozót nem vezethette az a szándék, hogy az alkalmazottnak a fenti rendelet értelmében gyakorolt felmondási jogát a nyugdíj követelés szempontjából más, és az alkalmazottra nézve súlyosabb elbírálásban részesítse. Figyelembe veendő az is, hogy a nyugdíjszabályzatoknak hasonló jellegű kikötése nyilván mindig azt tartotta szem előtt, hogy az alkalmazott a kilépési jogát oly esetben gyakorolja, midőn a munkaadó a maga részéről szerződéses kötelezettségének mindenben eleget tett. A most tárgyalt esetnél azonban ez az eset nem áll meg, mert bár esetleg gazdasági körülmények hatása alatt, de mégis csak szerződés egyik leglényegesebb részének, a fizetés összegének redukálásáról van szó. Egyébként teljesen helytálló a kúriai határozatnak az az elvi állásfoglalása, mely szerint abból a körülményből, hogy a rendelet 18. §-ának 2. bekezdése az alkalmazottat felmondás esetében megillető jogok között a nyugdíjhoz való jogot nem említi, még nem vonható következtetés arra, hogy a rendelet az akár a szolgálati szerződés, akár az azt pótló nyugdíjszabáíyzat szerint egyébként megszerzett nyugdíjjogosultság érvényesíthetőségét ki kívánta volna zárni és pedig annál kevésbbé, mert a nyugdíjhoz való jog az „egyéb kártalanítás" fogalma alá nem vonható. Ezek szerint tehát a Kúria maga is arra az álláspontra helyezkedik, hogy a hasonló jellegű felmondás elvileg nem érintheti a megszerzett nyugdíjjogosultságot. Viszont azonban, ha más oldalról áll az a tétel, melyet a kúriai döntés lefektet, hogy hasonló esetben a munkavállaló olybbá veendő, mint aki a szolgálati viszonyt önkéntes kilépése által szüntette meg, ez utóbbi számára egy bizonyos jellegű kényszerhelyzet teremtődik a tekintetben, hogy vagy kénytelen a lecsökkentett fizetés mellett szolgálni; vagy elveszti nyugdíjjogosultságát.
