Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Japán alkotmányának kiépülése

JAPÁN ALKOTMÁNYÁNAK KIÉPÜLÉSE 297 hő óhajtásom, hogy népemnek alkotmányt adjak, melyet utódaim is megtartsanak és megvédelmezzenek. Az 1875-ben megnyilt szenátus, valamint a kerületi gyűlés kétségkivül erre szolgált átmenetül. Még nem jött el az ideje az alkotmányosság bevezetésének, az európai kultúrának még terjedni és erősödni kell. De igérem, hogy az új korszak (meji) 23. évében (1890.) meg fog nyilni az országgyűlés. Készüljenek rá a hivatalnokok és a nép."7) Csakugyan 1882-ben Mutsuhito ltot Európába küldte a különböző alkotmányok tanulmányozása céljából. 1884-ben tért vissza Itó Japánba s azonnal hozzáfogott az új alkotmány kidolgozásához. Főleg angol és porosz minta szerint dolgozott. Még mielőtt az új alkotmány életbe lépett volna, történt, hogy a kormány európai minta szerint kabinetté alakult élén a miniszterelnökkel: Itoval. Ettől kezdve a minisztérium vette át az alig tízéves szenátus és kerületi gyűlés teendőit. De nem sokáig, mert közben elkészült az új alkotmány, mely 1889 február 11-én ki is hirdettetett. Koronája volt ez a japáni politika alkotmányjogi reformjának. Eszerint Japán egyszerűen alkotmányos császárság, hol a törvények a császár és a parlament egyenrangú közreműködése mellett alkottatnak. A törvényhozás két részből áll: főrendiházból és alsóházból. A főrendiház tagjai: 1) a császári ház 20 évnél idősebb férfitagjai, 2) a 25 évnél idősebb hercegek, 3) a 25 évnél idősebb grófok és bárók egyötöde, 4) a császár által életfogytiglan kinevezett 30 évnél idősebb tudós és érdemes férfiak, de legfeljebb csak 135-en, 5) végül a kerületek virilistái által 7 évre választott tagok. 1889-ben a főrendiház tagjainak maximális száma nem haladta meg a 300-at. Később azonban fokozatosan 407-re emelkedett. A képviselőház tagjait a választóközönség választja. 1889-ben választó volt minden férfi, aki 25. életévét betöltötte, 4 évig egy helyben lakott és legalább 15 yen évi egyenes adót fizetett. A magas adócenzusnak az lett a következménye, hogy 40 millió emberből csak 1 millió kapta meg a szavazati jogot. Később leszállították a cenzust 10 yenre, minek következtében négy és félmillióra emelkedett a választók száma. Majd 1928-ban, mikor cenzusra való tekintet nélkül mindenkinek megadták a szavazati jogot, 13 és fél millió ember került be az alkotmány sáncaiba. A képviselőház tagjait 4 évre választják. A választhatóság előfeltétele a férfi nem és a 30. életév betöltése. Pap, bíró, tisztviselő, katonaés tengerésztiszt nem választhatók. A képviselőház tagjai évi 2000 yen napidíjátalányt és útiköltséget kapnak. Ugyanígy a főrendiház tagjai is, kivéve az 1. és 2. csoportbelieket. 1889-ben 370 képviselőt választhatott a japán választóközönség. Ma 456 képviselője van a japán alsóháznak. Úgy a képviselőház, mint a főrendiház elnökét a császár nevezi ki. Az első képviselőválasztást 1890 július havában ejtették meg. Ez azonban még meglehetősen kezdetleges keretek között mozgott. A nép ugyanis akkor egyrészt még nem tudta felfogni a népképviselet jelentőségét, másrészt a magas adócenzus miatt az 1 millió választónak csak 7)V. ö. Csige Varga Antal: Japán és a japánok. Budapest, 1914. 47. és 48. 1.