Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Japán alkotmányának kiépülése

298 DR. KOVÁCS MIHÁLY jelentéktelen hányada szavazott, de az sem befolyásmentesen. A képviseleti rendszer eszméjét azonban, mely szerint a képviselő nem az öt küldők privát érdekeinek a szószólója, hanem az egész nemzet egyetemes érdekének, mihamar magáévá tette a fogékony japán közvélemény, úgy, hogy most már csak a parlamentárizmus alapját képező pártalakulás hiányzott a mai rendszer teljességéből. Érdekes, hogy a parlamentárizmus nem de iure, hanem de facto, a tények erejénél fogva talált elfogadásra a japáni alkotmányban. Ez az oka annak, hogy nem,állapítható egzakt korrektséggel meg e rendszer kifejlődésének pontos időpontja. A parlamenti pártok ugyanis nem egyszerre, hanem sporadikusan, a különböző korok történelmi szükségleteinek megfelelően alakultak ki. Az első politikai pártot Ito herceg alapította 1900-ban. Pártjának neve: Rikken Szeiukai (alkotmányos politikai egyesület). E párt a parlamentárizmus bevezetése céljából alakult. Célját azonban hosszú ideig nem tudta elérni. Ro herceg később (1903.) lemondott s helyébe lépett Sainji. Sainji sok időt töltött Franciaországban, a demokrácia hazájában s így demokratikus ideákkal törekedett közkedveltségre szert tenni. Ez sikerült is neki, annyira, hogy 1913-ban a képviselőház tagjainak több, mint fele a Szeiukai pártból került ki. Miután azonban 1913-ban pártjával szembe helyezkedett, kénytelen volt lemondani. Utóda Hara lett. Alatta is általános közmegelégedéssel fejlődött a párt. 1918 óta a miniszterelnökök is nagyobbrészt e pártból kerültek ki.b) Az 1920. választásnál is sikerült abszolút többséget biztosítani a pártnak, mert 270 képviselővel szemben a többi pártok csak 186 képviselethez jutottak. Második legnagyobb párt a Kenzeikai. Keletkezésének története hasonló a Szeiukaiéhoz. Alapítását ugyanis ez is Japán egyik legnagyobb emberének, Katsura hercegnek köszönheti. Katsura is többször volt miniszterelnök, kinek legfőbb célja a parlamentáris kormányforma utáni vágy fokozódásának minden eszközzel való megakadályozása volt. Ezért alapította 1913-ban a Kenzeikai pártot, valamint azért is, hogy a liberális nagytőke hatalmával szemben felvehesse a küzdelmet. Mint láthatjuk, a Szeiukai párttal szemben ellenzéki volt e politikai konzorcium, mely azonban az 1914-es választások alkalmával már 91 helyet biztosított magának a parlamentben. Később Kato, majd Okuma lett a párt vezetője. Alattuk a pártszellem sokkal mérsékeltebbé vált, mint Katsura idejében volt. Ugyancsak 1913-ban keletkezett a radikálisan demokrata Ozaki által alapított u. n. Kuzeikai (függetlenségi) párt is. Ozaki a koalíciós kabinet ellen küzdött. Ellenfelei veszedelmes demagógot láttak benne s emiatt tűzzel-vassal harcoltak ellene. Céljukat el is érték, mert Ozaki pártjában fegyelemszegést követett el s így mennie kellett. Ó azonban nem vesztette el harci kedvét. Ujabb pártot alapított Tenziukai néven, mely azonban megközelítőleg sem volt olyan veszélyes, mint a Kuzeikai. Hogy Japán a XX. század elején parlamentáris monarchiává alakult át, azt leginkább szerencsés pártalakulásának köszönheti. ^Lásd Dr. Paul Ostwald Japans Entwicklung zur modernen Weltmacht. Bonn— Leipzig, 1922. 201. 1.