Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Japán alkotmányának kiépülése

296 DR. KOVÁCS MIHÁLY latkozásokat találhatunk már e pontban is, mert a császár nem egyedül intézi a legfontosabb államügyeket, hanem befolyásmentes gyűlésen. 2. ígéri a császár, hogy a végrehajtást a kormányzók és kormányzottak által eszközölteti. Igazán jó végrehajtásról csak ott beszélhetünk, hol az állami akaratkijelentésekhez nem a külső fizikai kényszer súlya alatt alkalmazkodnak az alattvalók, hanem meggyőződve belső helyességéről, önként követik azt. Elhibázottan van az a törvény alkotva, melyet azért követ a nép, mert dura lex, sed lex. 3. ígéri a császár, hogy a hivatalnokok kötelességeit fenn fogja tartani. Ez a pont részben a császári hatalom biztosítására, részben pedig a jogállam eszméjének kezdetleges megvalósítására szolgál. 4. ígéri a császár, hogy az idejét mult szokásokat hatályon kivül helyezi. Erre igen nagy szükség volt, mert a sogunok által önkényesen és rendszertelenül alkotott törvények mellett sok olyan jogi, erkölcsi és konvencionális szokás keletkezett, melyek az alkotmányosság felé induló állam létét — további érvényben maradásuk mellett — csak veszélyeztették volna. 5. Végül igéri a császár, hogy a tehetséget és a tudást, az állami politika megerősítésére, fel fogja karolni. Érdekes, amit a császár nemességadományozási jogánál is láttunk, hogy a kitüntetések 1868 után nem az anciennitásra tekintettel adományoztattak, hanem az érdemesültség alapján. Ez pedig demokratikus és nem a japáni gondolkozást egyébként annyira jellemző arisztokratikus vonás. Joshihito, Mutsuhito utóda, 1912-ben ugyancsak ezt az alkotmánybiztosító esküt tette le. I. Rein szerint0) a sogunok bukása után nem állt mindjárt helyre a császár szuverén főhatalma, hanem jóidéig a mikádó önző tanácsosai — mint oligarchák — kormányozták a fölkelő nap országát. A vonatkozó források legnagyobb része azonban a fentebb előadottak álláspontján áll. A másik alkotmányjogi főszerv a parlament. 1868 előtt Japánban parlament nem volt. De nem is volt rá szükség, mert a törvényeket a sogun alkotta. Csak 1868-ban történt először kísérlet parlament létesítésére, mikor is a dajmiók (tartományi kormányzók) követeket küldtek az u. n. sugiin-ba. Mivel azonban a közvélemény nem tekintette ezt a közhatalom kifejezőjének, megszűnt anélkül, hogy valamelyes érdemi munkát végzett volna. 7 év múlva, 1875-ben a kormányavégből, hogy elejét vegye a nép alkotmányos követeléseinek, szenátust hivott össze, mely azonban tisztán tanácsadó testület volt. 1879-ben pedig kerületi gyűlések szerveztettek önkormányzati alapon. Azonban ezek az intézkedések koránt sem elégítették ki az alkotmányosság hiveit, kik gyűléseken és a sajtóban is állandóan sürgették a népképviseleti kormányrendszer behozatalát. E türelmetlen sürgetésekre 1881 október havában a császár a következő szózatot intézte a néphez: „Házam 2500 éven át megszakítatlanul uralkodik országunkon. A középkorban megcsonkított császári hatalmat visszaállítottam és az egész birodalmat egyesítettem. Nekem is 8)I. Rein: Japán. Leipzlg, 1881. 434. 1.