Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Japán alkotmányának kiépülése

JAPÁN ALKOTMÁNYÁNAK KIÉPÜLÉSE 295 nem tekinthető önálló állami szervnek, amennyiben akarata a császár hozzájárulása nélkül érvénytelen. De egyébként is — mint látni fogjuk — az új alkotmány meglehetősen korlátolt autonómiával ruházta fel az országgyűlést. Jogosult a császár továbbá szükségrendeleteket is kibocsátani, de csak akkor, ha az országgyűlés nem ülésezik, valamint ha a közrend és közbiztonság veszélyeztetve van. Ezek érvényességének előfeltétele azonban az, hogy miniszteri ellenjegyzéssel legyenek ellátva. Bármelyik miniszter jogosult a császár szükségrendeleteit ellenjegyezni. Az így kibocsátott törvényerővel biró szükségrendeletek hatálya addig tart, míg a legközelebbi parlamenti ülésszak meg nem kezdődik. Ugyanis az alkotmány a törvényhozás hatáskörébe utalta ezek jogi érvényét felülvizsgálni. Ha aztán a birodalmi gyűlés magáévá teszi a szükségrendeletet, akkor a hivatalos lapban közé teszik s az ettől számított 20. napon mint törvény lép életbe. Ellenkező esetben hatályát veszti. A császár személye sérthetetlen. Cselekményeiért az ellenjegyző miniszter felel. Defektusa a japán alkotmánynak, hogy vannak császári ténykedések, melyekre nézve nincs előírva az ellenjegyzési kötelezettség. Ilyen esetekben hiányzik a felelősségre vonható személy. Pl. a vezénylő hatalom esetében stb. Ha a császár személye ellen felségsértést követ el valaki, halállal lakol. Pl. 1910-ben 26 anarchista összeesküvést szőtt Mutsuhito ellen. A bűnszövetkezet 24 tagját kivégezték, 2 tagját pedig életfogytiglani fegyházra ítélték. A császár birtokosa a nemességadományozási jognak. Adományozhat hercegi, grófi, bárói, vicomte-i és marquis-i címeket. Ezeket különös érdemek alapján kaphatja meg valaki. Érdekes, hogy egyes arra érdemes férfiakat még haláluk után is előléptetnek. A császárnak joga van az udvartartásra. Ennek élén egy tárcanélküli u. n. házi miniszter áll. Ez nem állami miniszter, hanem udvari hivatalnok. A császár tanácsadó szerve a titkos tanács. Ennek tagjai: a császári hercegek, a miniszterek és a császár által kinevezett 24 kiváló államférfi. A titkos tanács a császár kérésére minden fontos állami ügyben köteles véleményt nyilvánítani. Lehet ez preventív, általában ilyen szokott lenni, de lehet repressziv is. Találunk az alkotmányban arra nézve is rendelkezéseket, hogy ki helyettesíti a császárt akkor, ha kiskorú, illetve ha kormányzásra testi vagy szellemi fogyatkozása miatt vagy más okból kifolyólag alkalmatlan. Eszerint a császár helyettese a kormányzó, ki mindig a legközelebbi agnátrokon — nemre való tekintet nélkül. Miután így a császár jogállása megállapíttatott, Mutsuhito 1868-ban 40 ezer ember előtt alkotmány biztosító esküt tett, melynek pontjai a következők: 1. ígéri a császár, hogy minden ügyet gyűlésen és befolyásmentesen fog elintézni. Vagyis bár 1868-ban még az abszolút monarchiát fogadta el Japán államformájául, mégis bizonyos alkotmányos megnyi-