Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám

A MUNKAVISZONY UJABB SZABÁLYAI. 265 ha az alkalmazott fizetéses szabadsága tartamára ellenszolgáltatásért munkát vállal, amely időre a szabadság alatti fizetéshez való igényét elveszti. A törvény nem oldja meg azt az elég gyakorlati kérdést, vájjon jár-e szabadságmegváltás annak, aki a törvényben és rendeletekben biztosított szabadságidejét munkaadója érdekében nem veszi igénybe. A fizetéses szabadság esetére a törvény nem terjesztette ki a rövidebb elévülésre vonatkozó szabályokat, és ekként az ebből származó követelésekre nézve az általános magánjogi elévülés szabályai lesznek irányadók. X. A nemzetközi egyezményből folyó rendelkezése a törvénynek (14. §.), hogy semmisnek jelent ki minden olyan megállapodást, amellyel a munkavállaló a törvénynek vagy az annak alapján kibocsátott miniszteri rendeletnek rendelkezéseiből folyó jogáról lemond, vagy amely ezeknél a rendelkezéseknél a munkavállalóra hátrányosabb. A törvény azonban igen helyesen csupán a tilos megállapodások semmisségét mondja ki, magát a munkaadó és munkavállaló között kötött szerződést azonban egyéb részeiben hatályban tartja. A 14. §. nem tesz különbséget, hogy ezt a semmis megállapodást a szerződés kötésekor, a mnnkaviszony folyama alatt, vagy annak megszűnésekor létesítették-e, és ezért haladást jelent az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 23. §-ával szemben, amely megengedte a bírói gyakorlatnak azt az érteimezesét, hogy a munkaviszony megszüntetésekor történt joglemondás érvényesnek tekintendő. XI. A semmisségre vonatkozó szabályokat kiegészítik a büntető rendelkezések. Mint már említettük, kihágásként bünteti a törvény a munkaadót, vagy az üzem, üzlet, vagy vállalat felelős vezetőjét, ha nem tartja meg a törvénynek vagy az annak alapján kiadott miniszteri rendeletnek a munkavállalók munkaidejére, legkisebb munkabérére és évenkénti fizetéses szabadságára vonatkozó rendelkezéseket, avagy a munkavállalót azért, mert az említett rendelkezéseken alapuló jogát érvényesíti, elbocsátással fenyegeti. Az oltalom hatályosságára vonatkozó aggályaimat már fentebb kifejtettem. Talán célszerűbb lett volna a szolgálati viszony megszűnése utáni időre egy rövid érvényesítési vagy elévülési határidőt engedélyezni. A törvény általános intenciója és 14. §-ának szabálya remélhetőleg módosítólag fog hatni az eddigi bírói gyakorlatnak arra a felfogására, amely szerint a munkavállaló, aki az illetménye csökkentése ellenére tovább szolgál, a csökkentéshez hozzájárultnak tekintendő, és ez a gyakorlat semmiesetre sem lesz kiterjeszthető a munkaidőn, a legkisebb munkabéren és a fizetéses szabadságon alapuló követelésekre. A jogászvilág mindenesetre várakozással tekint a törvény életbelépése és az annak alapján kifejlődő bírói gyakorlat elé.