Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Személyiségi jogvédelem és nyilvánosság

230 IFJ. DR. SZIGETI LÁSZLÓ. A nyilvánosság a napfény, a világosság, mely nélkül erőteljes egyéniség ki nem fejlődhet, de viszont e termőfának gyökere a talaj rejtett erőibőt táplálkozik és ha napfényre kerül a gyökér, vagy ha kitépik az anyaföldből, gyökértelenné lesz, elszárad, elhervad, elég a napfénytől. Helyesen mondja Goethe és Kölcsey, hogy magányban érlelődik a tehetség, a jellem a világ küzdelmei között. Ezt a tehetségfejlesztő magányosságot biztosítani kell az egyéniségnek, mely nélkül az élet környezetének és a körülményeknek zsarnoksága lesz. Meszlény3) egy fiatalkori kitűnő tanulmányában hangsúlyozza a személyiségi jog védelmének ezt a negatív irányát, a „magányosság jogát", a magánélet bizalmas csendjének, a lelki kifejlődésnek védelmét a külső profanizálás ellen. Ez az, amit az angol „right of privacy"-nak nevez. A becsület, a képmás, a titok joga cimén történő személyiségi jogvédelemnél is ez a magányosság, ez a rejtvemaradhatás talál oltalmat. Ugyanez a védett jogtárgy a személyes szabadság oly módon való megsértése esetén, mikor valakit akarata ellenére valaminek tevésére kényszerítenek. Külön megokolandónak tartom ebben a felsorolásban azt a nézetemet, hogy a becsületvédelem alatt is a rejtvemaradhatás joga oltalmának egyik esetét értem. Előadásom tárgyánál többször kell a büntetőjog területére átkalandoznunk, mert a személyiségi jogok által védett jogtárgy ott talált védelmet elsősorban és így az elméleti megalapozás, de a közfelfogás kikémlelése tekintetében is segítségért kell folyamodnunk a büntetőjog tudományához és birói gyakorlatához. Angyal Pál4) szerint a becsületet sértő bűncselekmények tárgya tulajdonképpen a külső becsületből származó az a jogigény, melynél fogva mindenki követelheti, hogy a társadalom Ítéletével megállapított értéknek megfelelő bánásmódban részesítessék. A becsületvédelem tárgyának az u. n. külső becsületet, a társadalomnak az egyén eddigi magatartása által szerzett megbecsülését, Ítéletét tartja, amit Binding az egyén forgalmi értékének nevez. Angyal Pál szerint a szubjektív becsületérzés nem lehet védelem tárgya, mert az mások cselekményével meg nem sérthető. Kohler az egyén szubjektív érzelemvilágát tartja a védelem tárgyának. A belső becsületet tartja ezzel szemben a védelem tárgyának Binding.5) Szerinte a valóság közlése nem lehet becsületsértés. Nincs jogigény pozitív elismerésre és megbecsülésre, csak a becsület megsértésének abbahagyására. A becsületsértés álláspontja szerint jogellenes bánásmód a sértettel meg nem lévő becstelensége szerint. Nincs itt helye annak, hogy a becsületvédelem tárgyát a büntetőjog szempontjából megállapítsuk. Tárgyunk szempontjából csak annyit jegyzünk meg, hogy ahol a valóság bizonyítása nincs korlátlanul megengedve, ott nem lehet szó sem a szubjektív becsület, sem a társadalmi értékelésben megnyilvánuló becsületről, mint jogtárgyról. Már pedig a valóság bizonyítása nálunk is meg van szorítva, egyes külföldi törvény3) Meszlény Arthur: „A személyiség védelme" Magyar Jogászegyleti értekezések XXXVI. kötet 7. füzet. 4) Angyal Pál, a becsületvédelméról szóló, 1914. XL1. t.c. 3. old. 5) Binding: Die Éhre und ihre Verletzbarkeit, rektori székfoglaló 1890.