Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Személyiségi jogvédelem és nyilvánosság

SZEMÉLYISÉGI JOGVÉDELEM ÉS NYILVÁNOSSÁG. 229 Ennek az állami beavatkozásnak magánjogi tükröződése a személyiségi jogoknak a közösség, a nyilvánosság érdekében való nagyobb megszorítása. Korszakonként a két érdek védelmi területe változik, de minél nagyobb az állami beavatkozás, annál fontosabb, hogy az egyéni életnek az a kis köre, melyet az állam az egyén tetszésére hagyott, külső beavatkozások ellen megvédessék. Közérdek, hogy az egyénnek legyen bizonyos fokú autonómiája. Van az állami beavatkozásnak egy bizonyos természetes határa melyen túl az egyén, a társadalom élő sejtje, kinek tehetsége képzelete, találékonysága, ereje, tudása a közösségnek értéke és örök forrása, elsorvad, elgyöngül ami viszont a közösségre hat vissza, üressé, vagy egyhangú-szürkévé, vérszegénnyé teszi a nemzet, a társadalom, a tudomány, a művészet életét. De a másik oldalon mindjobban fel kell ismernünk azt az igazságot, hogy a társadalmi munkamegosztás folytán minden működés, akár a közélet akár a gazdasági élet, a termelés, a forgalom terén, közérdekű társadalmi munka, melynek a magánérdeken túlmenő állami, társadalmi jelentősége van, melybe tehát az államnak, a társadalomnak, a nyilvánosságnak beleszólása van. Közérdek, hogy az államférfiak politikája a nemzetnek hasznos és megfelelő, a köztisztviselők munkája az igazgatás minden ágában célszerű és a bajokat megelőző legyen, a bíró jól és igazságosan Ítéljen, az orvos jól gyógyítson, a termelő, a kereskedő a nemzet gazdasági érdekének megfelelően termeljen, közvetítse a javak forgalmát. A magánjog a társadalmi szervezet joga, a magánjogi életben az együttműködés szabályozója, nemcsak negatív értelemben az akadályok elhárításában, hanem pozitive az eredményes működés előmozdításában. Mindenki, aki a társadalmi munkamegosztásban részt vesz, közfunkciót gyakorol és alá van vetve közérdekből a nyilvánosság ellenőrzésének és bírálatának. Mellőzve a személyiségi jog elméleti kritikáját, gyakorlati célokból a Mtj. 107. §-ának meghatározásából indulok ki, mely szerint „mindenkinek joga van arra, hogy a törvénynek és mások jogainak korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse és hogy ebben őt senki se háborítsa." A Mtj. helyesen nem sorolja fel az egyes „személyiségi jogokat", mert azoknak kimerítő felsorolása lehetetlen és az ilyen felsorolás azzal a veszéllyel jár, hogy olyan fontos személyiségi érdekkör, mely a felsorolásból kimaradt, védelem nélkül marad. De elméletileg, ha a „személyiségi jog" fogalmát vesszük alapul, nem beszélhetünk magánjogi értelemben több személyiségi jogról, külön a becsület, a munka, a titok, a személyes szabadság, a testi épség jogáról, hanem csak egységes személyiségi jogról. A személyiség szerves, egységes egész, melynek számtalan megnyilvánulási módja van és minden megnyilvánulási mód ugyanannak az egy személyiségnek érvényesülése egységes érdekvédelmet és egységes jogot kiván meg. A becsület, a titok stb. védelme a személyiség különböző megnyüvánulásának védelme, külön megnyilatkozási mód, de nem külön személyiségi jog. A személyiségi jog az egyéniség a külvilágban való érvényesülésének, megnyilatkozásának a joga, mégpedig úgy positiv irányban, a szabad érvényesülés és cselekvés útján, mint negatív irányban, a rejtvemaradás, az eltitkolás útján is.