Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - A területenkívüliségre vonatkozó belső jogszabályok jelentősége

12 DR. SZONDY VIKTOR. követség hivatali helyiségeinek elhelyezésére szolgáló épületben vagy lakásban vagy a területenkivüli személyek magánlakásán a lakással rendelkező személy beleegyezése nélkül a végrehajtási eljárás keretébe tartozó hatósági cselekmények fogonatosíttassanak. (Szállásszabadság). A magyar bírói gyakorlat ezeket a kiváltságokat a legutóbbi időkig mindig tiszteletben tartotta, sőt egyik bíróságunk még azt is kimondotta, hogy a területenkivüli személyek vagy családtagjaik használatára rendelt tárgyak tekintetében még a bérbeadót illető törvényes zálogjog sem gyakorolható. A területenkívüliséggel kapcsolatos kérdések egyik-másik részét részleteiben is szabályozó írott jogszabályokat egyik állam igazságszolgáltatása sem magyarázza megszorítólag. A megszorító értelmezés ugyanis annál kevésbbé lehet helytálló, mivel a területenkívüliség intézménye oszthatatlan egységet képez. A területenkívüliségből íolyó kiváltságok elvben minden államban egyformák. Az állam ugyanis vagy elfogadja a területenkívüliség jogintézményét vagy nem. Arról azonban nem lehet szó, hogy ebből a jogintézményből csupán egyes részleteket recipiál. Arról sem lehet szó, hogy ugyanabban az államban egyik idegen állam diplomáciai képviselői több kiváltságot igényeljenek ennek a jogintézménynek az alapján, mint a másik állam diplomáciai képviselői. A területenkívüliség jogintézménye épen azért nem szerepel sohasem kétoldalú megállapodás tárgyaként, mivel az ebből folyó kiváltságok közvetlenül a nemzetközi jogon alapulnak és nem szolgálhatnak alku tárgyául. Éppen ez a mozzanat különbözteti meg a diplomáciai képviselők jogi helyzetét a konzulok jogi helyzetétől, amely a konzuli egyezmények keretében kétoldalú megállapodás tárgyát képezi és államok szerint váltakozik. A területenkívüliség absolut voltából következik, hogy az egyes nemzetek által alkotott irott jogszabályok inkább csak elvi deklarációkra vagy olyan részletkérdések szabályozására szorítkoznak, amelyek a bírói gyakorlatban vitásak voltak. Az első irott jogszabályt ebben a tárgyban a Németalföld alkotta meg. A németalföldi rendek (Etats-Généraux) 1679-ben határozatilag kimondották, hogy az országba jövő, ott tartózkodó, vagy onnan távozó követek az országban vállalt kötelezettségeikből kifolyólag is mentesek, úgy saját személyüket, mint cselédségüket és értékeiket illetőleg a külföldiek ellen indított pereket bevezető foglalástól és letartóztatástól. — Ez a rendelkezés csak a magánjogi tartozások címén való letartóztatást és azok közül is csak a belföldön vállalt kötelezettségek címén való letartóztatást zárja ki, azonban a németalföldi bíró-