Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 1-2. szám - A területenkívüliségre vonatkozó belső jogszabályok jelentősége
A TERÜLETENKÍVÜLISÉG. 13 ságok ennek a ma is hatályban levő törvénynek mindig azt a magyarázatot adták, hogy a németalíöldi rendek a követeknek bűncselekmények címén és a külföldön vállalt magánjogi tartozások címén való letartóztatást csak azért nem zárták ki tételes jogszabállyal, mert az minden vitán felül állott, hogy a követeket ilyen jogcímen letartóztatni nem szabad és vitás csak az volt, hogy a letartóztatási tilalom kiterjed-e a belföldön vállalt magánjogi tartozásokból folyó letartóztatásra is és ezt döntötte el negatív irányban a rendeknek 1679 szeptember 9-én kelt határozata. Angliában a diplomáciai képviselők büntetőjogi mentessége, mint általában a helyi bíráskodás alól való mentessége Anna királynőnek 1709 április 21-én kelt törvényén alapul. Ennek a törvénynek a meghozatalára az szolgáltatott alkalmat, hogy az angol joggyakorlatban vitássá vált, hogy az Angliában akkreditált követeket szabad-e fogságba vetni, ha kiegyenlítetlen magánjogi tartozások hátrahagyásával akarják az országot elhagyni. Matucof orosz követet ugyanis 1708-ban hitelezői kérelmére az angol udvartól való távozása előtt letartóztatták és csak biztosíték ellenében bocsátották szabadon. A követ tiltakozást jelentett be letartóztatása ellen és közölte, hogy kormánya a személye ellen alkalmazott erőszakot a cár ellen elkövetett sértésnek tekinti. A követ letartóztatásában részes személyek ellen az angol kormány eljárást indíttatott, a bíróság azonban az esetre alkalmazható büntető jogszabály hiányában kénytelen volt felmentő ítéletet hozni. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy az angol jog ebben a tekintetben kiegészítésre szorul. A diplomáciai kar tagjaival és főként az orosz kormánnyal folytatott előzetes tárgyalások anyagának figyelembe vételével készült el azután a területenkívüliségről szóló 1709-iki angol törvény, amely egyben a cárnak is teljes elégtételt adott. A statútum bevezetésében semmiseknek és hatálytalanoknak nyilvánítja mindazokat a jogcselekményeket, kényszerrendszabályokat és perbeli eljárásokat, amelyeket Matucof orosz követ ellen foganatosítottak. A törvény utal arra, hogy „több izgága személy" a cár követét, a törvényes rendszabályok figyelmen kivü) hagyásával, az Ő Felsége a Királynő által biztosított védelem dacára, a nemzetközi jog ellenére, a követeknek biztosított jogok és kiváltságok sérelmével, megsértette és bántalmazta és magánfogatából erőszakkal kihúzván több órára fogságra vétette. Hogy hasonló esetek a jövőben elő ne fordulhassanak, kimondja a törvény, hogy szigorúan tilos a nagyköveteket, vagy bármely más diplomáciai képviselőt letartóztatni vagy fogságba vetni. Ugyanez a tilalom vonatkozik a nagykövetek és bármely más diplomáciai képviselő feleségeire és leszármazóira és cselédségére.