Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Személyiségi jogvédelem és nyilvánosság

228 IFJ. DR. SZIGETI LÁSZL& uralomnak tapasztalatai folytán a személyes szabadságnak és a személyiség minden megnyilatkozásának biztosítása fontosnak tünt fel a közhatalom, de mások egyéni önkényeskedésének túlkapásával szemben is. Az egyéni kultúra emelkedésével mindinkább hozzátartozott az egyéniség szabad kifejlődésének és boldogságának eléréséhez a személyiség jogainak megvédése a vagyon biztosítása mellett. A személyiségi jogok külön rendszerbeli kialakulása is ennek az értékelésnek a következménye volt. A rendszerbeli alapot nem tartom szerencsésnek, ennek kritikáját más alkalommal megkíséreltem,2) de mindenesetre ennek a személyiségi jogi külön rendszerbeli elhelyezésnek az a kétségtelen érdeme van, hogy erre az elhanyagolt magánjogi területre terelte a jogtudomány, majd a törvényhozás és a bírói joggyakorlat figyelmét. Először a személyiségi jognak azok a területei lettek dogmatikailag megmunkálva, melyeknek fontos vagyoni következményei voltak és így a magánjogi rendszer eddigi épületébe könnyebben voltak elhelyezhetők, igy a szabadalmi, a szerzői jog, majd később a védjegy és mintaoltalom, a versenyjog. Érdekes módon, ezek a kiépített személyiségi jogi intézmények kialakulásuk után különváltak a személyiségi jogoknak az együtteséből és bizonyos mértékben szembenálltak a személyiségi jogoknak megmaradt és elméletileg valami Kant—Laplace-szerű kialakulatlan ködfoltba burkolt kategóriájával. Ez alkalommal nem kívánok elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni, célom a személyiségi jognak az előadás címében jelzett és igen gyakorlati, a mindennapi jogéletbe belejátszó problémájával foglalkozni, csak megemlítem, hogy a római injuria nézetem szerint közelebb áll a valósághoz, az elméleti és gyakorlati igazsághoz, mint a mai „személyiségi jog" fogalma. Abban a gondolkodásmódban, mely a XIX. században a személyiségi jogok fontosságának elismerésére és a jogintézmény kifejlesztésére vezetett, tulajdonképpen egy rejtett ellentmondás van, mely egyúttal a személyiségi jogok elméleti és gyakorlati elrendezésének központi kérdése. A személyiségi értékeket védeni kell a külső betolakodással, sértéssel szemben, mert az egyéni értékek, a személyiség szabad kifejlődése egyúttal társadalmi érték is, mert hiszen ezek a jog védelme alatt szabadon kifejlődő egyéni értékek annak a társadalomnak, annak a nemzetnek értékei is, amelynek ezek az egyéniségek polgárai. De a személyiségi jogok fontosságának felismerésére ugyanazoknak a szomorú tapasztalatoknak, a hatalom és az egyesek önkényeskedésének félelme vezetett, amely a közjogban a szabadságjogok és a parlamentáris rendszer kifejlődését idézte elő. Az egész állami és társadalmi élet közérdekű megnyilvánulásai a polgárok, a nyilvánosság ellenőrzése alá kerültek. Ugy látták a század polgárai, hogy minden visszaélésnek megnövesztője, kiterjesztője a titkosság és minden visszaélésnek legjobb ellenszere és minden haladásnak feltétele a nyilvánosság. A szabadságjogok, a véleménynyilvánítás szabadsága ezt a célt szolgálják. A mi századunk az állami beavatkozás növekedésének korszaka. Mindig több és több, eddig a magántevékenységre bízott területen tűnik ki a közérdek megvédésének szükségessége állami beavatkozás útján. a) Szigeti: A nem vagyoni érdekek védelme P. J. 1930. évf. 10. szám.