Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Személyiségi jogvédelem és nyilvánosság

227 SZEMÉLYISÉGI JOGVÉDELEM ÉS NYILVÁNOSSÁG. Előadta ifj. DR. SZIGETI LÁSZLÓ ügyvéd, a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1937. április 24-i ülésén. A magánjog, mint a társadalmi szervezeti jog, sohasem volt tisztán a vagyonjogok szabályozója és oltalmazója. A régi római jogban a közjogi és magánjogi elemek még szerves kapcsolatban voltak, a büntetőjog és a magánjognak a mai jogrendszerben való szigorú elválasztása nem történt még meg és így természetszerűleg a nem vagyoni jogok és érdekek védelméről a magánjognak kellett gondoskodnia. A klasszikus római jog e tekintetben is bámulatot keltő éleslátásról és gyakorlati érzékről tesz tanúságot. Az injuria és az actio injuriarum intézményében a mai gyakorlatnál is tágabb, amellett igen rugalmas, a birói cognitiónak és jogfejlesztésnek nagy teret engedő eszközt talált a személyiségi jogok és a nem vagyoni érdekek védelmére. Minden a sértett személye és jogai elleni cselekmény alapja lehet az injuriának, mert minden jogsértés egyúttal a jogosult személyét is sérti. Sértett választhat a közbüntetés és a magánjogi út között. Injuria a szóbeli, írásbeli sértés, de még a sértettnek tolakodó kisérgetése is.1) A középkori jogokban a büntetőjog magánjogias felfogása folytán a magánjogi büntetés (kompenzáció) bár rendszerbeliieg egészen különböző, de gyakorlatilag a személyiségi jogot sértő cselekményeknél a nem vagyonjogi kártérítés intézményével hasonló hatású jogvédelmi eszköz volt. A gazdasági liberalizmus és a „laisser fairé" hatása alatt kifejlődött az a felfogás, hogy a magánjogokban a rendelkezés jogát a felek autonómiájára kell lehetőleg bízni, ennek következménye volt, hogy a magánjog a szerződési szabadság elvén épült fel és túlnyomólag diszpozitiv szabályokból állt. A büntetőjognak és a közjognak a magánjogtól való elkülönítésével a közérdek kogens szabályokkal való védelmét a büntető jog és az újonnan kifejlődő közigazgatási jog feladatának tartották. Természetesen a magánjognak és a közérdeknek ez az elkülönítése látszólagos volt. Hiszen a szerződési autonómiát is közérdekből adták meg a feleknek, mert ezt a módot tartották a legcélszerűbbnek a magánjogi viszonyok elrendezése szempontjából. A dologjogban, az örökösödési jogban és amennyiben világi bíráskodás elé tartozott, a házassági jogban már sok kogens jogszabály biztosította a közérdeknek azt a védelmét, amit az állam nem akart a felek belátására bízni. A jogügyleteknél is a jogrendbe, a jóerkölcsökbe és közrendbe ütköző ügyletek semmisége volt az a csatorna, melyen át az állami beavatkozás benyúlt a kötelmi jogba is. A nem vagyoni érdekek pedig egyes szerződésfajoknál (szolgálati szerződés, megbízás stb.) de a tilos cselekmény magánjogi intézménye útján bár külön rendszerbeli kiépítés nélkül, mégis közvetve védelmet nyertek. A XIX. sz. politikai és társadalmi felfogása kedvező volt a személyiségi jogok belterjesebb kiképzésére. Az abszolutizmus, az önkény') Személji Kálmán: Római jog, 11. k. '.72. old.