Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - In minimis maxima. Curia locuta, causa - non finita

226 DR. KARTAL IGNÁC És ha mindezek dacára a jelen cikk címében mégis azt írtam, hogy „Curia locuta, causa non-íimta", — ennek oka a határozatnak fentebb idézett második bekezdése. Ez a második bekezdés fájdalmasan legyöngiti az elsőnek világosságát, határozottságát és véglegességét. Az első bekezdés ugyanis — egybevetve azt az indoklással azt tartalmazza, hogy a szerződés a díjfizetés elmaradása folytán azért szűnt meg, mert a biztosított (szerződő) fél nem volt köteles díjat fizetni. A második bekezdés mégis beszél a díjfizetési körüli „mulasztásról" és „teljesítési késedelemről". Ez a szóhasználat fölötte alkalmas arra, hogy homályba borítsa az egész dolgot. Aki nem köteles díjat fizetni, az annak nemfizetésével sem mulasztást el nem követhet, sem teljesítési késedelembe nem eshetik. Amiből a contrarió következik, hogy csak azt illethetjük jogosan a „mulasztás" és „teljesítési késedelem" szemrehányásával, aki fizetni köteles volt és mégsem fizetett idejében. Erőteljesen fokozza a homályt ezen második bekezdés indokolása: „Önként értetődik, hogy az életbiztosítási szerződés megszűnése nem az esedékesség idején való nemfizetés egyszerű tényéhez, hanem az adós terhére beszámítható késedelem fennforgásához fűződik, tehát az a körülmény, hogy a díjfizetés az esedékesség idején meg nem történt, nem vonja maga után a szerződésnek ebben az időpontban való megszűnését akkor, ha bármely oly körülmény forog fenn, mely a szerződő felet a teljesítési késedelem következményei alól mentesiti. (Erőhatalom, véletlen baleset, a díjfizetésnél követett gyakorlat, stb.)" így tehát a biztositott előlép adóssá. Amiből a következő újabb probléma adódik: Ha a biztosítottat a második vagy még későbbi évi díj esedékességének napján például letartóztatják és ennek folytán a díjat nem tudja fizetni (erőhatalom!), akkor a biztosító őt a díj iránt sikeresen perelheti! Indok: Ha a biztosított az előzetes letartóztatásban meghalna anélkül, hogy a díjat kifizette, akkor a kedvezményezett a biztosítót sikeresen perelhetné a biztosítási összeg iránt. Mindezek folytán indokolt az az aggodalom, hogy a jogegységi határozat a miatt a második bekezdés miatt nem hozza meg teljesen a bírói gyakorlat egységességét. Az ítélkezési őszinteség kérdésébe pedig ez a második bekezdés a következőleg játszik bele: Azok a bíróságok, amelyek eddig azon az állásponton voltak, hogy a nemfizetés önmagábanvéve nem szünteti meg a szerződés hatályát, természetesen a törvénynek megfelelően alárendelik ugyan ezt az álláspontjukat a jogegységi határozat első bekezdésének, de fölötte hajlamosak lesznek arra, hogy fennforgónak mondják a második bekezdést olyankor is, a mikor azt nem látják „maradéktalanul" fennforgónak. Ilyenkor azzal vigasztalják és biztatják magukat, hogy fontosabb az ítélet rendelkező részének szerintök meglévő helyessége, mint az indokolás alapossága és őszintesége.