Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - In minimis maxima. Curia locuta, causa - non finita

IN MINIMIS MAXIMA. 225 újabb, f. évi április 28-án hozott 86. számú jogegységi határozata. Ugyanis: Fölötte gyakran előfordul, hogy a biztosított (szerződő) fél a második vagy még későbbi évre eső dijat — amelynek fizetésére magát írásban nem kötelezte, — lejáratkor nem fizeti meg, és rövidebb-hosszabb idővel a fizetés esedékessége után meghal. Az esedékesség és a halál közti időben a felek közt semmiféle érintkezés nem volt, — vagy legföljebb annyi történt, hogy mikor a biztosított már agonizált, a kedvezményezett postára adta az elmaradt dijat. Olykor ez a postára adás a biztosított halála után történik. A biztosítási összeg megfizetése iránti perben e tényállás alapul vétele mellett a bírói gyakorlat idestova tíz év óta, — vagyis az 1927. évi X. t.-c. hatályba lépte óta, — igen-igen ellentétes. Nagyszámban keletkeztek olyan ítéletek, amelyek a keresetnek helyt adtak, még pedig azon az elvi alapon, hogy a díjfizetés elmaradása még önmagában nem szüntette meg a biztosítási szerződés hatályát, — merthogy ahhoz, hogy a szerződés hatálya megszűnjék, még az is kellene, hogy a biztosító a díj megfizetésére utólagos teljesítési időt adjon, és ez az utólagos teljesítési idő is eredménytelenül teljék el. De ugyancsak nagyszámban keletkeztek olyan Ítéletek is, amelyek a keresetet elutasították, még pedig azon az elvi alapon, hogy a díjfizetés elmaradása már önmagában véve megszünteti a szerződés hatályát.1) A jogegységi határozat döntése úgy szól, hogy a szerződés már pusztán és önmagában véve a díjfizetés elmaradása okából hatályát veszti. A határozat két bekezdésből áll. Az első bekezdés kimondja a feltétlen hatályvesztést. A második bekezdés így szól: „Annak elbírálásánál azonban, hogy a díjfizetésnél mulasztás történt-e, mindazokat a körülményeket figyelembe kell venni, amelyek az általános szabály k szerint a teljesítésben való késedelem következményei a ól mentesítenek." Az első bekezdés indokolása klasszikus mestermü. A körül az alapgondolat körül jegecesedik ki, hogy a biztosítási szerződés — az indokolás szóhasználata szerint — synallagmatikus szerződés, és így a biztositó kockázatviselési kötelességének fogalmi előfeltétele vagy a díjfizetés megtörténte, vagy a díjigény megléte és ahol e kettő közül egyik sincs meg, ott nem lehet szó kockázatviselésről. Ellenállhatatlan meggyőző erővel, az egész számbajöhető bel- és külföldi joganyagnak kimerítő és mégis tömör feltüntetésével, az ellenkező álláspont összes érveinek tárgyilagosan cáfoló méltatásával fejti ezt ki a kir. Kúria, — és mindezt oly előkelő irodalmi nivón, hogy az olvasó nem tudja, vájjon szellemi, vagy művészi öröme nagyobb-e. 1) L. a kérdés gyakorlati fontosságára és eldöntésének nehézségeire vonatkozólag jelen sorok szerzőjének a Jogállam megelőző (1937. évi 3-4.) számában „A bírói gyakorlat tényállásáról. Hozzászólás egy készülő jogegységi határozathoz" cimen megjelent cikkét. Jogállam XXXVI. évf. 5—6. füzet. 15