Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - In minimis maxima. Curia locuta, causa - non finita

224 DR. KARTAL IGNÁC Mindezek szerint igen természetes, hogy Bürgel az 1) és 2) alatti eseteket úgy állítja be, hogy ily helyzetek és perek lehetősége rémes szégyenfoltja az európai jogrendszereknek. Idézi Goethe-t: „Es érben sich Gesetz und Recht wie eine ewige Krankheit fort".1) A 3) alatti 54 filléres kamateset állítólag nálunk történt és úgy végződött, hogy az 54 filléres fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet az elsőbíróság elutasította, még pedig azzal a megokolással, hogy a felperes a törvényesnél magasabb kamatot számított. A felperes felfolyamodásában meggyőzően kimutatta, hogy nem számít a törvényesnél magasabb kamatot. A fellebbezési bíróság — bár a felperes érvelését helyesnek találta, — az elsőbíróság elutasító végzését helybenhagyta, még pedig azzal a megokolással, hogy némely tételnél a fizetési késedelem kezdőnapját a felperes saját előnyére tévesen jelölte meg. * * * Mindhárom eset a substratumok törpesége dacára, — vagy talán emiatt ? — és az elbírálást igénylő jogkérdések töruényi likvidsége dacára — vagy talán emiatt? — a legsúlyosabb problémákkal telitett. Helyes elintézésükhöz igen nagy kvalitások kellenek. Csak az nyúlhat eredményesen hozzájuk, aki tisztában van azzal, hogy mily viszonyban van egymással a törvény és a ]og, — a jog és az igazság, — az igazság és a méltányosság, — és mily viszonyban vannak mindezek a bíróval és mi a bíró feladata, joga és kötelessége. De hát ki van mindezekkel tisztában? * * * Az énekmester r-A filléres kamatesete fentebb ismertetett bírói elintézésének külön érdekessége, hogy közelhoz minket a következő kérdéshez: „Jól teszi-e a bíró, ha mint ilyen az ítélet helyessége érdekében nem őszinte?" A kérdés így alakul ki: Az elsőbíróság is, a fellebbezési bíróság is a filléres fizetési meghagyási kérvény olvastára azonnal és véglegesen el volt tökélve arra, hogy a fizetési meghagyást nem bocsátja ki. „Nem viszi rá a lelke." Ezt azonban a megtagadás indoklásául nem mondhatja, az ilyen őszinteség de lege lata sok hozzáértőnek tiszteletreméltó nézete szerint forradalmi és tilos. A bíróság tehát más megokolást keres. Aki keres, az talál. Az elsőbíróság megtalálta a kamatláb magasságát, a másodbíróság a kezdő időpont tévességét. Az elutasító határozat rendelkező része akkor is helyes, ha az indokolás nem őszinte, és ha nem is fedi „maradéktalanul" a bíró álláspontját. De vájjon helyes-e az, hogy az indokolás nem őszinte? Ezt a mindig izgató és fontos kérdést most igen időszerűvé teszi a m. kir. Kúria váltó és kereskedelmi tanácsának leg!) Ezzel az idézettel jelen sorok írása közben dr. Geiger Samu »Az örökösödéti perekről" c, a közelmúltban megjelent munkájában is találkoztam.