Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 5-6. szám - In minimis maxima. Curia locuta, causa - non finita
IN MINIMIS MAXIM A. 223 a másiknak az elszámolást. Ennek eredménye az volt, hogy ő, az elszámoló tartozik a másiknak — 20 fillérjével. Ezt a 20 fillért postai bélyegjegy alakjában az elszámoláshoz mellékelte. A másik az elszámolást rendben lévőnek találta. Ezt levélben közölte az elszámolóval, de hozzá tette, hogy a 20 filléres postabélyeg nem törvényes fizetési eszköz, ezért azt visszaküldi, jelen leveléhez mellékeli és felhívja az elszámolót, hogy a 20 fillért a törvénynek megfelelő módon egyenlítse ki. A felhívott kifejezte a felhíváson való csodálkozását és megtagadta annak teljesítését. A hitelező ennekfolytán a 20 fillér és jár. iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Az adós ellentmondott és a tárgyaláson pergátló kifogást emelt, mondván, hogy az alapszerződés értelmében választott bíróságnak kell eljárnia. A bíróság a pergáíló kifogásnak helyt adott. 3) Az énekmester a tehetséges szegény tanítványt hitelbe képezte ki, oly megállapodás mellett, hogy a tanítvány az összegszerűleg megbeszélt tandijat kamatostul majd akkor fizeti meg, ha valamely nagyobb énekes színháznál szerződéshez jut. A szerződéshez jutott tanítvány eleget is tett fizetési kötelességének és részletekben megfizette a tetemes tőkét és ennek általa kiszámított ugyancsak tetemes kamatát. A hitelező énekmester azonban úgy találta, hogy az adós a kamatszámításnál 54 fillérrel a saját előnyére tévedett. Ennek az 54 fillérnek megfizetését az adós tanítvány megtagadván, — az énekmester kénytelen volt a bírósághoz fordulni. Az 1) és 2) alatti eseteket Bürgel „Die vogelfreien Schuídner" című könyvében olvastam. A mü Berlinben, 1912-ben jelent meg. A címében lévő „vogelfreí" szóból azonnal felismerhető a könyv alapeszméje. Ennek a „vogelfrei" szónak megfelelő magyar szó nincsen. Távolról sem jelenti e szó azt, hogy „szabad mint a madár", — hanem sajátosképen inkább azt, hogy „üldözött vad". A közkézen forgó szótárakban e szót igy fordítják: földönfutó, védtelen, jogvesztett, szabadon üldözhető, bárkinek prédája. Bürgel könyve tehát határozottan annak kimutatására törekszik, hogy jogrendszerünkben az adós vogelfrei és hogy ez a körülmény fölötte rosszalandó, mert ellentétben van az anyagi igazsággal, és főoka gazdasági keserves bajainknak. Bürgel tehát határozott ellenlábasa Rudolf Ihering-nek, aki a „Kampf um's Recht" című müvében a tőle megszokott elokvenciával és élannal kifejti, hogy minden jogrendszer annál tökéletesebb, mennél tökéletesebben hozzá tudja segíteni a hitelezőt a követeléséhez. Ellenlábasa továbbá Bürgel a németek egyik nagy klasszikus írójának, Heinrich Kleist-nak is, aki egyik legszebb művében dicsőíti és tragikus hős rangjára emeli Michael Kohlhaast, amiért utóbbi egy igen csekély magánjogi (két leromlott ló föltáplálása iránti) igénye védelmében odáig ment, hogy végső sorban lázadó hadsereget szervezett és vérpadon halt meg.