Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Törekvések a hűtlen elhagyásos perek megszüntetésére

A HŰTLEN ELHAQYÁSOS PEREK MEGSZÜNTETÉSE összes körülmények meggondolása esetén a törvényhozás a kényszerítő eszközök alkalmazását nem fogja elrendelni. Amilyen eredménytelen a megbékéltetés megkísérlése a legtöbb esetben olyan feleknél, akik a házasság felbontását elhatározták, a békéltetés annyira eredményes lehet olyanoknál, akiknél a nézeteltérés még friss és még nem okozott mélyreható szakítást. Kívánatosnak tartanám, hogy már a Tervezet intézkednék olyan békéltetési bizottságok felállításáról, amelyeket a házassági bíróságoktól elkülönítetten állítanának fel. Hogy a bíróság igénybevétele még azt a látszatot se keltse, hogy a bizottságnak a házassági eljárással valami köze van, házassági tanácsadó bizottságnak nevezném. Még helyesebb volna, ha a bizottság egyszersmind a párválasztás kérdéseiben is tanácsot adna. Súlyt helyeznék arra, hogy ezek a feleknek különböző társadalmi elhelyezkedéséhez alkalmazkodnék s ilyen bizottságok volnának létesíthetők a községi és kerületi elöljáróságoknál, egyházközségekben, munkásszervezetben, földmíves körök, tisztviselői egyesületek, esetleg rendi képviseletek különböző nemeinél (orvosok, mérnökök, stb.). Három tagú bizottságokra gondolok, amelynek egyik tagja feltétlenül nő lenne, elnöke nyugdíjas kir. bíró, lelkész, orvos, hozzáértő egyesületi vezető tag, stb. A bizottság az esti órákban működnék, hogy a feleket rendes munkájuktól el ne vonná. A fiatalkorúak bírósága segédközegeivel, vagy másokkal szükség esetén környezettanulmányokat készíttetne. Hallottuk kifogásolni azt, hogy a H. T. 77. §-on alapuló nem védekezéses házassági perekben a bíróságok külön előkészítő tárgyalást nem tartanak (nem tartottak akkor sem, amikor a házassági bíróság tanácsban ítélkezett). Dr. Nagy Domokos ügyvédnek a házassági eljárásról szóló nagy gonddal összeállított munkájában eredményt vár attól, a megegyezéses válóperek megelőzésére, ha a bíróság nem védekezéses, hűtlen elhagyásos perekben előkészítő tárgyalás megtartásával igyekszik a tényállást felderíteni. Figyelmen kívül hagyja ez a felszólalás azt, hogy a Pp. 657. §-a szerint: „A házasfél személyes meghallgatása mellőzhető, ha az ügy eldöntésére jelentősége nincs" és hogy a 657. §. a meg nem jelenő vagy nem nyilatkozó házasfelekre nézve a kényszereszközök alkalmazását tiltja. Megegyezés esetében tapasztaltuk, hogy nem lehet gyakorlati jelentősége a felek személyes meghallgatásának, mert a felek olyan módon yilatk óznak, hogy a nyilatkozat a bontó ítélet meghozatalát meg ne hiúsítsa. Nem kutattam fel, milyen módon fejlődött ki az a több évtizedes gyakorlat, mely a nem védekezéses 77. §-os perekben a felek személyes meghallgatását s ezzel az előkészítő tárgyalást mellőzi, de teljesen bizonyos vagyok abban, hogy annak kötelező elrendelése semmi érdemleges eredménnyel nem járna, a köztudatba annyira belevésődött, hogy a megegyezéses perekben a bírónak semmit sem szabad a megegyezésről elárulni. Ezt a tanulatlan napszámos párok is tudva tudják. Rá fogok mutatni arra, jhogy a megegyezéses bontó perek kikü szöbölésének meg vannak a hátrányos következményei is. Kimutattam, hogy az eddig javasolt intézkedéssel lélektani képtelenség a megegyezéses hűtlen elhagyásos per kiküszöbölését várni.