Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Törekvések a hűtlen elhagyásos perek megszüntetésére

A HŰTLEN ELHAGYÁSOS PEREK MEGSZÜNTETÉSE 209 mottevő eredményt a házasságok szilárdabbá tételében, ha a megegyezés hűtlen elhagyásos pereket, például környezettanulmányok beszerzésével, lehetetlenné tenné. Hallottam olyan elképzelésről, hogy a házasságvédőnek kötelességévé tennék, hogy a kir. ügyésznél jelentkezzék utasítások végett. Csak büntetések kiszabása esetén lehetne a jelentkezés gyakorlatba vételére számítani s alig fognak a házasságvédő-ügyvédek ügyészi utasítás esetében is eredményes és általános „leleplező szolgálatot" tenni, mert a kir. ügyészeknek nincs hatalmukban az ügyvédeket erre szorítani. A törvényjavaslat előadói tervezete a hűtlen elhagyásos perek nehezítésére újabb elgondolásokat tartalmaz, de nézetem szerint nem ezekkel fogja elérni, hogy a megegyezést a házassági perekből kiküszöbölje. A tervezet a visszahívási idő legkisebb mértékét állapítja meg, a keresetlevél elintézése nélkül kívánja a békéltetési tárgyalás kitűzését, elrendeli a békéltetésen meg nem jelenő házasfél megbüntetését és elővezetését. Ezekkel a javaslatokkal egyenként foglalkozom. A 161. §-ban kimondja, hogy a visszahívási idő 15 napnál rövidebb nem lehet. Ezt az intézkedést az esetek túlnyomó többségében kifogásolni nem lehet. Nagyon célszerű és ügyes elgondolás, hogy a békéltetésre megidézett házasfél a keresetlevelet nem kapja meg. Hiszen a keresetlevél adatai, még ha kifogástalan igazságot is tartalmaznak — pedig nem mindig ez a valóság — alkalmasak a másik félben haragot, dühöt ébreszteni, s ezzel a békülés kevés kilátását még jobban csökkenteni. A keresetlevelet csak a békéltetés után lehet a tervezet szerint elintézni. Nyilvánvaló azonban, hogy a békéltetési tárgyalás kitűzése alatt mégis el kell bírálni — legalább a békéltetés elrendelhetése kérdésében — a keresetlevél adatait. Van-e a magyar bíróságnak hatásköre (állampolgárság), van-e illetékesség, van-e perképesség stb., ha hiánypótlások szükségesek, arra a felperest a békéltetés kitűzése előtt is fel kell hívni. Célszerűbbnek találnám, ha a bíróságnak — a Tervezettől s a Pp. szövegétől eltérve, de a mai gyakorlat szerint — nem két ízben kellene a keresetlevél adatait elbírálni (egyszer a békéltetés, egyszer pedig a per szempontjából), hanem csakis azt kellene kimondani, hogy rendszerint a keresetlevelet az alperesnek a békéltetés előtt kézbesíteni nem kell. Épen ezért törülném a Tervezet 163. §-ának következő szavait: „A bontó vagy váló keresetlevél beérkezte után annak elintézése nélkül előzetes békéltetést kell elrendelni . . ." helyette: „A bontó vagy váló keresetlevél beérkezte után rendszerint békéltetést kell elrendelni. A békéltetésre az alperest rendszerint a keresetlevél kézbesítése nélkül kell megidézni" szavakat tenném. A békéltetési tárgyaláson lehetne — ha megjelent — az alperesnek a keresetlevelet kézbesíteni és az előkészítő tárgyalást nyomban kitűzni. Ez volna a célszerűbb, a kézbesítő közegeket szükségtelenül igénybe nem vevő eljárás, bárha nyilvánvaló a Tervezetnek szavaiból, hogy úgy képzeli el a keresetlevél elintézését, hogy azt a békéltetési tárgyalás után bírálja el a bíróság s lopá, am XXXVI. évf. 5—6. füzet. 14