Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Törekvések a hűtlen elhagyásos perek megszüntetésére

210 DR. GYULAI ERíTO azután gondoskodik az érdekeltek megidézéséről, illetve tan ácsbíráskodás esetén az előkészítő bíró kirendeléséről s az előkészítő tárgyalás kitűzéséről. Ha a kir. ügyész jelen volna a békéltetésen, a törvénytervezet nem akadályozná meg a bírót abban, hogy nyomban előkészítő és érdemleges tárgyalást tartson. Az ügyviteli szabályban foglalt az a jogszabály azonban, hogy a kir. ügyészt a tárgyalás előtt három nappal értesíteni kell és ha az ügyész nem jelent meg a békéltetésen, minden esetben új határnap kitűzését fogja szükségessé tenni. (A Pp. 144. §. szerint peres esetben a perfelvételi időkcz leszállítható sürgős esetekben, ez nem volna tehát akadály.) Ezzel a tervezetnek az a szándéka valósul meg, hogy a peres felek két megjelenés árán érhessék csak el a bontó Ítéletet. Ellenben sürgős esetekben a békéltetésre a bíró az ügyészt azzal idézheti meg a Tervezet életbeléptetése esetén is, hogy esetleg nyomban előkészítő s érdemleges tárgyalást is megtartja sekkor a bontó Ítéletet az első tárgyaláson is meghozhatja. Igaz az is, hogy a tervezett szigorítással szemben fel lehet hozni, hogy az a körülmény, hogy a különéléstől számítottan esetleg 8 hónap múlva vagy 8 Va hónap múlva bontja fel a bíróság a házasságot, a házasság szilárdsága tekintetében lényeges különbséget nem tesz és az sem, hogy a békéltetést a tárgyalástól külön tartják-e vagy sem. A Tervezet intézkedései és indokolása reményt táplálnak abban a tekintetben, hogy a békéltetéstől lényeges eredményeket lehetne várni. Előttem már több mint 12.000 házasfél fordult meg, talán hivatva vagyok annak a megállapítására, hogy a békéltetés eredményességére nagyon kevés a kilátás. Kötelességemnek tartom minden perben, hogy a békéltetés elérésére minden lehető eszközt felhasználjak. A békéltetésen tudvalevően a 646. §. szerint „csak a házasfelek lehetnek jelen", tehát sem a perbeli képviselőjük, sem más. A peres felek — ha a bontás kérdésében egyértelműség van köztük — a bíróval szemben is minden nyilatkozattól elzárkóznak. Azt még ki lehet venni belőlük, hogy mikor mentek külön, esetleg azt is, hogy ki ment el a közös lakásból. Az esetek többségében egyéb semmit. Sohasem mulasztom el, hogy meg ne kíséreljem, hogy a peres felek érzelmeire való hatással őket közelebb hozzam egymáshoz, mégis 6000 per közül összesen csak 15 esetben sikerült a felek megbékülését létrehoznom. Ezek közül egyetlen esetről tudom, hogy a megbékülés tartós volt. A 15 eset közül néhányban csak a felek egy fedél alatt maradását tudtam elérni, ami gyermekeikre tekintettel előnyös lehetett. Azonban volt eset, amikor néhány nap múlva ismét felkerestek azzal, hogy időközben ugyan összeköltöztek, az életközösséget folytatták is, de belátták, hogy nem élhetnek együtt és kérték, hogy a pert folytassuk. A békéltetés tehát igen kis — nem is százalékban, hanem ezrelékben sikerül, nálam 2V2 ezrelékben. Mi magyarázza meg ezt az eredménytelenséget ? Elsősorban az a körülmény, hogy felnőtt emberek határozták el