Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Törekvések a hűtlen elhagyásos perek megszüntetésére

208 DR. GYULAI ERNŐ divat volt, hogy rövid különélés után a helyhatóságnál tanuk igazolták a hat havi különélést, mert úgy tudták, hogy ezt büntetlenül tehetik. A Te.-nek egyedül a házassági pert megnehezítő kívánságára vezethető vissza az 54. §-nak az a rendelkezése, hogy „e törvény... hatályosságának területén kivül kiállított meghatalmazáson pedig az aláírásnak vagy kézjegynek magyar külképviseleti hatóság hitelesítésével kell ellátva lennie." Hogy mennyire hibás volt ez az intézkedés, arra rávilágít a tervezet 159. §-ának indokolása, amely szerint a meghatalmazást adó félnek a külképviseleti hatóság előtt való személyes megjelenése helyenként sokezer küométeres utazást tett szükségessé. A Terv. 159. §. helyesen megelégszik a közokiratba vagy hitelesített magánokiratba foglalt meghatalmazással, ha azt a magyar külképviseleti hatóság felülhitelesítette. A Te. azt a szándékát, hogy megegyezéses hűtlen elhagyásos pereket lehetetlenné tegye, a házasságvédői intézmény felújításától és a kir. ügyész kiszélesített hatáskörétől várta: joga van tényeket és bizonyítékokat felhozni, félként lépnie. Volt alkalmam még a törvény életbeléptetése előtt kifejteni, hogy a törvény ezt a célját nem fogja elérni s pedig azért nem, mert ügyvédekre bízta a törvény a házasságvédelmet. Amit vártam, bekövetkezett, a házasságvédői intézmény teljes csődjét bizonyítja, hogy a házasságvédők a házassági perben soha sem szólalnak fel. Érdekes lélektani kérdés, miért teszik ezt? A házasfelek megegyezés esetében kétségtelenül a házasságvédő olyan lépését, amely a megegyezés leleplezésére irányul, ellenséges lépésnek tekintik. A házasságvédő saját pereiben ilyen lépést is annak tekint. A házasságvédő fellépte a legtöbb esetben a dolgok természeténél fogva elutasító Ítéletre vezetne, és pedig több tárgyalás árán s ez a körülmény az ügyvédet abban a színben tüntetné fel, hogy költségei szaporítására törekszik. Ezt a házasságvédő elkerülni kívánja. A döntő szempont azonban megérzésem szerint, hogy a házasságvédő a felek meghallgatása folytán arra a meggyőződésre jut, hogy a házasság felek erkölcsi szempontból helyesen járnak el, hogy a házasságukat felbontják. Épen ez a főoka annak, hogy a házasságvédő minden esetben kivétel nélkül teljesen passiv. Azután bizonyára a házasságvédő az ügyvédi állás méltósággal sem tudja összeegyeztetni, hogy a peres felek lakóhelyén a peres felekről s akaratuk ellenére főleg a házmestereknél, cselédeknél kérdezősködjék. Eredményesebb lett volna a környezettanulmány elkészítését elrendelni és annak elkészítését, — például a fiatalkorúak bíróságára bízni, amelynek erre a célra vannak tanult közegei, vagy a házassági bírót utasítani, hogy környezettanulmányt készíttessen a fiatalkorúak közegeivel. Egy perben, ahol szükségesnek tartottam a tudakozódást (Pp. 657. §-a) igénybe vettem a fiatalkorúak bírósága mellett működő egyik társadalmi szervet és sikerült a részeges férjet a házassági életközösség helyreállítására bírni. Ki fogom fejteni, hogy a törvényhozás azzal is alig érne el szá-