Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Törekvések a hűtlen elhagyásos perek megszüntetésére

206 DR. GYULAI ERNŐ Az a körülmény, hogy a felperes a házassággal összefüggő téDyek tetszőleges részét vonhatja be a perbe, alkalmat adhat a peres felek közt olyan megegyezésre, amely a házasságbontás minél „simább" kieszközlésére irányul. Észre kell azt venni, hogy a peres felek s a közerkölcsiség sok érdekét sérti az olyan per, amely a botrányos részletek tömegét kivánja bizonyítani a tanúk nagy számával, de kétségtelen az is, hogy az ilyen per, amely az anyagának tömeges voltánál fogva a háromfokon eljáró bíróságot egy évtizedig vagy tovább is foglalkoztatja, mindkét fél jól felfogott egyéni érdekét súlyosan sérti már csak azért is, mert őket évekig a rendes családi élet lehetőségétől elvonja és így a bűn csábításainak áldozatává teheti. Az ügyvédjeink épen azért — sokszor épen saját anyagi érdekeik szempontjait is félre téve — arra törekszenek, ha már a békülés lehetetlenné vált s ha sikerült elérniök, hogy a felek közt a teendő jogi lépések tekintetében semmi irányban nincs ellentét (felperesség, alperesség, gyermekek elhelyezése, nevelése, vagyoni kérdések, stb.), akkor a házassági pert minél egyszerűbben és gyorsabban folytassák le. Kétségtelenül lehetséges, hogy a közérdek kívánalmai sokszor ellentétesek a feleknek így kialakult akaratával. A házasság felbontására ugyanis csak kivételes körülmények közt kerülhet a ?or és pedig csak olyankor, ha a felek közt az életközösség komoly okok folytán megszűnt, ha annak helyreállítására a dolgok természeténél fogva nem remélhető s ha a bontást a nem vétkes fél valóban kivánja. Mindenekfelett fontos azt is elérni, hogy a házassági bontás könnyű volta ne hasson olyan irányban, hogy a bontási kedvet előmozdítsa. Ebben a tekintetben nagy a különbség a jogrendszerek közt. A mohamedán férjnek a mohamedán jog szerint jogos hatalmában áll bármikor bejelenteni azt, hogy a házasság egyoldalú elhatározása folytán megszűnt, mint azt egy volt perzsa állampolgár házassági perében volt alkalmam látni. A rendelkezésemre álló adatok szerint az orosz szovjetköztársaságok joga ezt a felfogást megközelíti. A másik ellentétes álláspont a kivétel nélkül való bontás tilalma (enyhítve azzal, hogy némelykor a bontási szándék megvalósul a sikeres házassági érvénytelenségi perrel), mint a róm. kat. egyház, mint az olasz állam jogában. A mi jogunk a peres felek egyoldalú rendelkezését elméletileg kizárja, amenynyiben a bontás csak a másik fél hibája folytán lehetséges, ha ennek házastársa a bontást kéri. Bűnös módon, (a másik fél hamis meghatalmazásának bemutatásával, a másik fél lakóhelyének elhallgatásával stb.) az egyoldalú elhatározáson alapuló bontás is lehetséges nálunk, továbbá közös egyetértéssel lehetséges a gyakorlatban a bontás, ha a felek közösen bontó ok tényállását vagy annak látszatát létesítik. A másik fél vétkes volta csak bizonyítékok alapján állapítható meg. Ez a bizonyítás a perben tanuk kihallgatását teszi szükségessé. Ez alól csak egyetlen kivétel van, a nem védekezés H. T. 77. §-án alapuló per, ahol a gyakorlat szerint a bíró, ha nincs ellenkérelem, lényegében a bemutatott közjegyzői tanúsítvány alapján ítél.