Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - A BV.17. és 20. pr.-a és a becsület védelme

193 kijelenti, hogy a tárgyaláson elhangzott kijelentések nem felelnek meg a valóságnak — nagyon jól tudjuk, milyen kevés erkölcsi rehabilitálást jelent. Az ekként meghurcolt 3-dik személynek még a lehetősége sincs meg az ezt megelőző eljárások keretében, hogy hatóság, tehát bíróság előtt igazolhassa, miszerint a rágalmazó vagy sértő kifejezések nem fedik a valóságot. Tehát a más által rágalmazásért vagy becsületsértésért felelősségre vont egyén vele szemben is rágalmazást és becsületsértést követhet el és pedig megtorlatlanul. A rágalmazás tényének megállapítása ez esetben csak akképen lenne lehetséges, ha az ekként meghurcolt 3-dik személy sajtó utján esetleg „nyilt térben" hazugságnak bélyegzi a vádlott védekezését és ezzel egy új büntető pert provokál, ami azt hiszen nem lehet az igazságszolgáltatás célja. Miután a 17. §. esetében a tárgyalás során a valódiság bizonyításának nincs helye, csak az így külön megindított büntető per keretében adatnék mód arra, hogy beigazolja, miszerint a Bv. 17. § val visszaélő ügyfél vagy képviselője vele szemben is rágalmazást vagy becsületsértést követett el. Ezért tehát a Bv. 17. §-ában foglalt védekezési szabadságnak az elbírálásánál a bírónak, ahogy ezt a miniszteri indokolás is kijelenti, minden egyes konkrét esetet szigorúan kell elbírálni a büntetőjogi igazságosság, célszerűség és méltányosság szempontjából. Ha a 3-dik személyeket érintő rágalmazó tényállításoknak és kifejezéseknek szabad teret engedünk, vájjon nem sértünk-e nagyobb jogi érdeket intakt emberek becsületének kiszolgáltatásával, mint azzal, hogy a védekezés szabadságának ürügye alatt olyan bűncselekmények elkövetésére adunk alkalmat, amely megtorlatlanul marad? Amint a Bv. indokolása kimondja a mindennapi életban nem ritkák az oly esetek, amelyekben valakinek jogellenes, kíhivó, talán botrányt keltő viselkedése háborít fel valakit erkölcsi vagy jogi érzésében oly mélyen, hogy rágalmazó vagy becsületsértő nyilatkozatot tegyen. A védekezés heve azonban az ügyfelet és védőjét már nem hozza olyan hirtelen és közvetlen összeköttetésbe a tárgyaláson részt nem vevő 3-dik személlyel, hogy ne kívánhassunk megfelelő önuralmat, fegyelmet, mások becsülete iránti kötelességérzetet és felszabadítsunk ügyfelet és képviselőjét arra, hogy különben kifogástalan és jóhiszemű egyéneket meghurcoltatásnak tegyenek ki. Ennek az elkerülése legalább is olyan jogi érdek mint a védekezés nem indokolt szabadossága. JogállamXXXVI. évf. 5-6. füzet. 13