Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

174 DR. ANGYAL PÁL II. A freudi psychoanalizis tudományos épületének másik alappillére a komplexumok szexuális jellegének kidomboritása s a lelki jelenségek dinamikájának természettudományi — mechanisztikus szemszögből való felfogása. E dinamika színhelye az emberben levő tudattalan, az u. n. „unbewusst Psychische"; az ember lelki életének ez a főforrása; ebből erednek az ember minden vágyát, törekvését, egyéni cselekvését, sőt magasabb rendű szellemi tevékenységét hajtó erők is. E hajtó erők általában szexuális jellegűek, vagy legalább is erotikus szine ;etet hordanak magukban, mert legnagyobbrészt a gyermek-, sőt csecsemőkor szexuális élményeiben birják gyökerüket. „Das Kind hat seine sexuellen Triebe und Betatigungen von Anfang an — úgymond Freud — es bringt sie mit auf die Welt". Ez az infantilis érzékiség mint libidó eleinte az u. n. erogén zónákhoz és különösen a gyermek sajátos szerveihez kapcsolódik s az autoerotizmus formájában lép fel (innét a dudiizás, a penis, vagina, a végbélnyilás fogdosása), — majd — és illetőleg egyidejűleg. — tárgyak, harmadik személyek felé orientálódik s mint heteroerotizmus alakul ki; a tárgyszeretet — amennyiben befelé: az én felé fordul — az énegység szeretetét váltja ki, így jön létre a nárcisztikus libidó, melynek immár a szexuális tárgyak körébe belépő s ezek sorában az első helyet elfoglaló én a középpontja. A pubertás korában azután az infantilis erotizmus a maga részöszíöneivel új alakot ölt, melynek célja már a nemzés. Ezzel a különböző formákban megjelenő nemi ösztönnel Freud szembehelyezi az én-ösztönt (Ichtrieb) s azt tanítja, hogy míg a nemi ösztön az u. n. éluezeti elv („Lusíprinzip") szolgálatában áll, addig az én-ösztön a valóság elu („Realitátsprinzip") irányítása mellett érvényesül. De ebből szükségkép összeütközés áll elő, mely a nemi ösztön elfojtását vagy legalább is korlátozását idézi elő. Az önfentartásra irányuló én-ösztön hatása alatt álló ember ugyanis tapasztalásból kénytelen ráeszmélni arra, hogy az élvezetről s különösen a nemi élvezet közvetlen kielégítéséről való lemondás, illetve annak felfüggesztése vagy elhalasztása elkerülhetetlen, mert ellenkező esetben az én exisztenciája vagy érvényesülése problematikussá lesz, esetleg veszendőbe megy. így áll be a mindennapi élet irányát megszabó valóság-elv hatása alatt az élvezet kielégítésének korlátozása, felfüggesztése, esetleg teljes visszaszorítása: a már említett elfojtás, mely nem szünteti meg, hanem csak a tudattalanba űzi a magvában mindig szexuális jellegű vagy színezetű élvezet utáni vágyat. Az ilyeténkép elfojtott szexuális ösztönök s az elfojtó én-ösztön kompromisszumából áll elő — mint pótkielégítés — a neurotikus szimptoma, esetleg másnemű jelenség, illetve — amennyiben a gyermek nemi tevékenysége fejlődésének valamely szakában fennakad — a perverzió.